Az Egyetemi Könyvtár rejtett értékei – Szegények patikája

Egy becses, régi nyomtatvány restaurálásakor a kötéstáblából jelentős mennyiségű tömítőanyagot fejtettek ki , amely egy 17. századi, ismeretlen magyar nyelvű nyomtatványból készült!

Írta: KNAPP ÉVA

A címlapról hiányzik a szerző, a nyomdahely és a nyomda megnevezése, a megjelenés évét a címszöveg tartalmazza: Szegenyek patikaia, / Melly ingyen ki-nyit- / tatott / 1660. / esztendöben. A hiányok ellenére a nyomtatvány tartalma alig sérült, szerkezetileg gondosan tagolt, tudatosan megszerkesztett összeállítás, mely az antimon ércről és a salétromról („salitrom"), mint gyógyszerről szól.

A Szegények patikájának szerzője jól ismerte az antimon (Stibium, Sb, Spießglas, piskolc) korabeli használatát, s azt gyógyszerként kívánta népszerűsíteni a szélesebb társadalmi rétegek körében. Felhívta a figyelmet a magyarországi antimon különlegességére, amit a történeti adatok is igazolnak. Magyarországon Rozsnyó környékén bányászták a legjobbnak tartott, csaknem teljesen ólom- és arzénmentes, fekete antimonszulfidot. Ezt a XV. században külföldön is keresték, s a tisztítatlan "ércet" német területre exportálták. Az ókorban is ismert és elsősorban kozmetikumként használt antimont a XV. század második felétől Basilius Valentinus Currus triumphalis Antimonii (Triumphwagen des Antimonii) című munkája népszerűsítette (1. nyomtatott kiadás 1602), s 1460 körül ő nevezte el antimonnak. Basilius megfogalmazásában az antimon az orvostudomány szíve ("ist ein Herz in der Medizin").

Paracelsus az alkímia alapszerei közé sorolta az antimont, erőteljes tisztító hatását a Paragranumban is hangsúlyozta. Ismeretes, hogy a gyógyászatban a paracelsusi újítás, a kemoterápia (jatrokémia) hívei ellentétbe kerültek a galenoszi elveket valló orvosokkal. A kétféle hagyomány ütközése megosztotta az európai orvostudományt. Az ellentétes nézetek a Franciaországban kialakult ún. "antimon harcban" éleződtek ki. Paracelsus követői az antimont gyógyszernek, ellenségei méregnek tartották. E kétféle vélemény megjelenik a Szegények patikája elején is.

A nyomtatvány ismeretlen szerzője vagy összeállítója összesen négy alkalommal említ magyar vonatkozásokat. Kétszer az "itt Magyarországban" bányászott ásványi antimon finomságát, erejét és olcsóságát dicséri. Más helyen egy betegség magyar megnevezését közli: "a kit a Magyarok ina szakatnak neveznek". A "Magyar-országi Sáfrán"-ról mint a szemfájás elleni antimon készítmény egyik összetevőjéről tesz említést.

A Szegények patikája című, 1660-ban minden valószínűség szerint a lőcsei Brewer nyomdában készült kiadvánnyal nem csupán a magyar könyvtörténet gazdagodott egy eddig ismeretlen nyomtatvánnyal. A kiadványt a könyv- és könyvtártörténet az orvostörténeti irodalomhoz hasonlóan eddig példányból ismeretlen nyomtatványként sem adatolta. Az elsősorban gyógyászati tartalmú összeállítással tovább bővült az orvostörténet nem túl nagy számú XVII. századi magyar nyelvű nyomtatványainak száma. A mű jelentős hozzájárulás a magyarországi Paracelsus-recepció történetéhez.

Földi paradicsom
A Földi paradicsom az emberiség örök víziója, a művészek kimeríthetetlen témája.  

Ha annyit írunk, hogy Rodin, Bourdelle, Marino Marini, Giacometti, Henry Moore szobrai, Monet, Degas, Renoir, Chagall festményei, Modigliani, Matisse, Lipchitz grafikái láthatók a Magyar Nemzeti Galériában, talán nem is kell folytatnunk ezt a cikket – a lényeget elmondtuk. Háttérként mégis hadd mutassuk be a kiállítást.
  
A felsorolt művészek mellett kiváló alkotások képviselik például Hans Arp, Marc Chagall, Giorgio de Chirico, Csáky József, Giacomo Manzù, Max Pechstein, Pablo Picasso, Diego Rivera, Maurice Utrillo vagy Osip Zadkine művészetét is.