|
Tájékoztatom a kedves olvasókat, hogy az ittlévő üzenőfal átmenetileg, hivatalos ok miatt nem elérhető.A bővebb információról
olvashattok
ITT A PELLENGÉR
|
|
|
|
|
|
|
Jöjjön, kóstoljon bele Magyarország ezer ízű kultúrájába!
A világhírű magyar népművészet a kemény, paraszti világban született, amelyben az öltözet minden darabjának jelentése volt, ahol kengyele nélkül szégyen volt megházasodni, amelynek keresztény ünnepeiben babonás hitvilág elevenedett meg. A különböző nemzetiségű falvak földművelői, állattenyésztői ritkán pihentek, vagyonuk pedig ma ajándékként szolgáló hímzett ruha vagy miskakancsó volt. Bár a népzenén sokan cigányzenét értenek, a vidék hangszere a duda volt, étele kása és hamuban sült pogácsa.
Viselet
A tarka nemzetiségű Magyarországon - jelenleg 13 nemzeti és etnikai kisebbség él az országban - a népviselet először a reformkor idején, a XIX. század első felében lett népszerű. A nemzeti identitás kifejezésére szolgáló, eredeti, egyszerű, kék és piros színezésű (növényi festékből csak e két színt lehetett kikeverni) hímzéseket a múlt századra már felváltották a változatos mintájú és színes ruhák: a piacra termelés, a húszas évek lakodalmas rendezvényei, az idegenforgalom meghozták a változást. A mintázatokat a bőriparosok csúcsának számító szűcsök mintáinak lemásolásával tették olyan változatossá, mint amilyeneket a mai boltokban láthatunk. Jellegzetes példa a matyó hímzés, híres még a népművészet újra felfedezésének központja, Kalotaszeg és Kalocsa.
A paraszti világban minden darabnak jelentése volt; a ruházatról, kalapról megmondták, hogy ki honnan származik és milyen rangú: e kódokat szigorúan be is tartatták. Jellegzetes viselet volt a kisnemesi paszomány, a cifra szűr, a gazdagok bundája, a férfiak hímezte suba (tizenhárom birka bőre kellett hozzá) és a férjes asszonyok főkötője. A ma ismert népviselet ünnepi alkalmakra szolgált, a munkához egészen egyszerű kendervászon ruhákat, csizma helyett pedig bocskort viseltek.
Munka és otthon
A falvak, a földesúri uradalmak, a mezővárosok és a gazdasági épületekből lett tanyák lakói földművelésből és állattartásból éltek.
Jellemző volt a rideg állattartás, ezt igen jól bírta a tipikus magyar fajta, a szürkemarha és a rackajuh. Az állattartás hierarchiájában első volt a lovakkal foglalkozó csikós (a magyar lovak ma is világhírűek), őt követte a marhákat terelő gulyás, majd a kondás vagy kanász (disznókat nevelt) és a juhpásztor (az Alföldön ez utóbbi kettő fordított rangú volt). Nagy értékű volt az ökör, amelyet a földműveléshez, eke és a hatalmasra pakolható szénásszekér húzásához használtak.
A sík vidékeken búzát, a hegyvidéken főleg sarlóval aratott rozst termeltek. Az erdőben gombatermesztés és méhészet, a folyószabályozás előtt az árterületeken gyümölcstermesztés folyt, de ma is nevezetes a kerti gazdálkodás két nemzeti terméke, a szegedi és a kalocsai paprika, valamint a makói hagyma.
Ma is ősi technikával készítenek agyagedényeket az északkeleti gömöri és őrségi fazekasok (utóbbiak tűzálló agyagból); ezek jellegzetes, magyar népművészeti termékek.
Állatgyógyászi mesterség is volt a patkolókovácsé. A fonás, szövés az asszonyok dolga volt, előbb téli társas eseményként közös éneklésre, mesélésre is szolgált. A ruha, a textilek, vagyis a kelengye a háztartás legfőbb értéke volt, a házasságba ezt vitte a menyasszony. Minden háztartásban volt kézimalom, ennek segítségével készült a kenyér (heti egyszeri sütéssel) valamint a mesék kőkeményre sült, ezért utazásokkor is elálló "hamubasült" pogácsája. A tejtermékekre a jórészt katolikus családok gyakori böjtjei miatt volt nagy szükség.
A szegényebb vidékek, például az Őrség jellegzetes épülete volt a kémény nélküli, füstös ház, durván ácsolt bútorokkal. A tehetős Sárközre jellemző az új ház, és benne a tisztaszoba, melyben a család vagyonát mutogatták, de nem használták. Értéknek számított a kelengye, a hímzés, a fazekas termékek (például a miskakancsó), fabútorok, az ajándékul szolgáló pásztorfaragások, viaszolt borotvatartók. . / .
A fejezet szövegének forrása: Anikó Design Webseite tanúlmányai alapját képezi.
|
|
| | |
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
