|
Tájékoztatom a kedves olvasókat, hogy az ittlévő üzenőfal átmenetileg, hivatalos ok miatt nem elérhető.A bővebb információról
olvashattok
ITT A PELLENGÉR
|
|
|
|
|
|
|
Mindennapi élet a 30-as években.
Hogyan élt a "felsô tízezer"?
Az elit: ide tartozott - részben már származásától függetlenül - a politikai vezetô réteg, a földbirtokos- és a pénzarisztokrácia. Más szempontból, de már kezdik ide sorolni a "sztárokat" : a felkapott színészeket, írókat, és kisebb mértékben, de a divatos egyéb müvészettel foglalkozó személyiségeket. Természetesen ez is nagyon összetett csoport, különbözô elemei egészen más életformát folytatnak.
Régi arisztokrácia
A fônemesség (bárók, grófok, hercegek honosított családoknál ôrgrófok), valamint a magukat honfoglaló ôsôktôl származtató "de genere" családok tartoztak ide. Ez utóbbiak rangjukat tekintve köznemesek voltak, de családfájuk gyakran ôsibb volt a rangot kapott családokénál, és ez némileg "kompenzálta" ezt a hátrányt. Az igazi hátrányt az jelentette, hogy ez utóbbiak általában csupán közepes- vagy kisbirtokkal rendelkeztek, sôt, hétszilvafások is bôven akadtak köztük, ezért életformáját tekintve ez a csoport inkább a középosztály valamelyik rétegébe tartozik. A két csoportot politikai és vallási orientációja is jócskán elválasztotta egymástól. A magyar arisztokrácia ranggal rendelkezô családjai (az Erdôdyek kivételével) a Habsburgok idején kaptak rangot, katolikusok, udvarhüek voltak, és külföldi kapcsolatot is elsôsorban a német birodalmi családokkal ápoltak. A "de genere" nemesség "kuruc" érzelmü és jelentôs részben protestáns volt, esetleg az erdélyi arisztokráciával keveredett. A "de genere" családok, életformájukat tekintve gyakorlatilag a középosztály úri- vagy alsó rétegébe tartoztak. A rangnak még a 30-as években is nagy jelentôsége volt: a "mesalliance" a férfiak számára megengedhetô volt: elôfordult, hogy arisztokrata férfi pl. híres színésznôt vagy operaénekest vett feleségül (mint pl. Esterházy Pál herceg), mivel ô a nôt mintegy magához emelte rangban is. Ha azonban egy grófkisasszony ment hozzá egy közemberhez, az ô gyermekei elvesztették a rang nimbuszát, így ô ezzel a házassággal "leértékelôdött".
A régi arisztokrácia politikai-közéleti befolyása az 1919-es csekély megingás ellenére töretlenül érvényesült. Ennek alapját a kisebb földosztások ellenére is tekintélyes földbirtok adta. Ez olyan anyagi hátteret is biztosított, ami miatt ezek a családok nem érezték szükségét annak, hogy a gazdasági- vagy a szellemi élet területén válasszanak maguknak élethivatást. Ilyesmit esetleg hobbyból tettek, a pénzkeresô munkának szigorúan kerülve még a látszatát is. Fô létezésmódjuk a reprezentáció maradt. Budapesten és gyakran Bécsben is palotákkal rendelkeztek, nyáron és télen Monte Carloba vagy Biarritzba utaztak. Anyagi helyzetüktôl függött, hogy idejük mely részét töltötték vidéki kastélyaikban, hatalmas szolgaszemélyzettel körülvéve. Az arisztokrata családok jelentôs része nagyvonalú, jó gazda volt: személyzetükkel atyai módon bántak, segítettek gyermekeik kiházasításában, gondoskodtak az idôsek és betegek eltartásáról, gondozásáról. Természetesen elôfordultak hatalmaskodó, zsarnokoskodó gazdák is, de az ilyeneket saját rétegük is megvetette.
Más volt a helyzet azon családoknál, akiknek birtoka a Trianon által leszakított országrészeken terült el, fôképp, ha az illetô repatriált. Kivételes esetben (pl. Apponyi Albert) elôfordult, hogy a magyar állam vásárolt nekik kis birtokot az elveszettek helyett, ehhez azonban hatalmas érdemek kellettek. Elsôsorban az erdélyi családok tagjai kényszerültek életformájuk alapvetô megváltoztatására. Egyesek vagyonukat vesztvén munkát vállaltak, lesüllyedtek az alsó középosztály soraiba, illetve - életmódváltoztatásra képtelenek lévén- elzüllöttek.
A korszak egyik jellemzô szellemi terméke az Arisztid-Tasziló-Jean viccek tömege, melyek az egészen irreálisan hülye, degenerált (nem de genere!) arisztokratákat és valamivel kevésbé agyalágyult inasaikat voltak hivatva kipellengérezni.
Pl. : Jean, kéhem, mennyi a pontos idô?
- Tiz perc mulva nyolc.
- Jean, nem azt kéhdeztem, hogy tíz pehc múlva mennyi!
Vagy:
Arisztid vonaton utazik. Utitársa csodálkozva figyeli, hogy az úr bámul ki az ablakon, és néhány percenként unottan legyint egyet. Arisztid, észrevéve útitársa csodálkozását, a következô magyarázattal szolgál:
- Tudja, kéhem, hogy az utazás unalmát elüzzem, vicceket meséltem magamnak. Sajnos, azonban mindegyiket ismehtem máh.
Polgári arisztokrácia
Azok a családok, akik a 19- esetleg a 20. század során kaptak rangot, sok szempontból különböztek a fentebb említett "régi" arisztokráciától. Ezeknek jelentôs része milliomossá lett polgárként kapott nemességet, gazdagsága révén nem egy esetben rögtön bárói rangot (ennél magasabb rangot nemigen). Ezek a bankárból, gyárosból lett bárók nagyrészt idegen eredetüek (ld. Sina Simon), nem ritkán zsidók (pl. a Hatvanyak, Ullmannok), kiknek jelentôs része az 1908-1909-es rangadományozási hullám idején lépett elô. A régi arisztokrácia eleinte kifejezett fintorgással fogadta ôket, ôk azonban mindent elkôvettek, hogy betagozódhassanak az igazi bárók, grófok közé. Ennek valójában egyetlen elfogadott módja volt, a beházasodás. Ez nem ment könnyen: általában olyan arisztokrata volt hajlandó az ilyen felkapaszkodottak leányát feleségül venni, aki lecsúszott, gôgös tartását már feladta, és kifejezetten a hozományra hajtott. A gyáros-bárók jellemzôje, hogy rangszerzésüket igen gyorsan földbirtok- és kastélyvásárlással folytatták. Birtokuk azonban hamarosan jelentôs különbségeket kezdett mutatni a régi arisztokratákétól: ezek ugyanis a földet is tôkés termelôeszközként fogták fel, és rögtön korszerüsíteni kezdtek.
Az új arisztokrácia életmódja is alapvetôen különbözik a régiétôl. "Elôzô életükben" megszokták a lázas tevékenységet, az állandó, megfeszített munkát, és most sem bírták abbahagyni. Sohasem tudnak olyan elegánsan, élethivatás-szerüen henyélni, mint az igazi arisztokraták. Jellemzô volt rájuk a felkapaszkodottak szenzáció- és élvhajhászása. Ennek a rétegnek nem volt tradicionálisan kiépített politikai vezetôi szerepe, ezért inkább a közélet egyéb szféráiban, a müvészek, tudósok között keresték helyüket. Müveltségük is különbözött a régi arisztokratákétól, akik klasszikus, széles körü, de általában kissé felületes, csupán az elegáns társalgásra használható tudásanyaggal rendelkeztek. Az új arisztokrácia müveltsége újkeletü, de egy-egy témakörben sokkal alaposabb, már-már tudományos igényü. Ez a müveltség általában szenvedélyes kíváncsiságon alapuló, állandóan frissülô-gyarapodó tudásanyag. Ez a réteg hamarosan részt vállal a kulturális élet vezetésében, mint pl. mecénás (ld. a Hatvany család). Hajlamosak voltak felkapni minden új divatot, új eszmét, sokszor forradalmi tanokat is. Többségük a fôvárosban élt, nagystílü polgár-lakásokban (7-8 szoba), de méginkább budai, esetleg Andrássy-úti villákban.
Az új arisztokrácia köreibe tartozott néhány hivatalnok és katonatiszt-származék is. Ezek a polgári arisztokrácia és a régi arisztokrácia között lebegtek, szerepük nem meghatározó.
forrás:http://www.bibl.u-szeged.hu/ha/eletmod/index.html
|
|
| | |
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
