Keletkezés és történet.

A bulvár, mint fogalom, a mai, média által irányított világ előtt is létezett. Alapja akkor és most is, az emberek pletykák iránti vonzódása.

Már azok az ókori falfirkák is bizonyos mértékig ide sorolhatók, amelyekben ismeretlenek leplezetlenül, sokszor megbízásos alapon ábrázolták híres, közismert emberek magatartására vonatkozó ítéleteiket, meglehetősen szabadszájú, obszcén formában.

A középkori kódexek képábrázolásaiba nem egyszer rejtettek világos utalásokat a kor szeméremsértő történéseire. A reneszánsz, majd a felvilágosodás korában megjelent kiadványok között már a kezdetektől találunk közéleti személyiségeket, államférfiakat pletykaszinten kínosan érintő eseményeket. A francia budoárok élénk társasági élete, illetve az azt kiszolgáló, arra épülő, és abból élő kispolgári környezet hamar felismerte a közönség szenzációéhségét, amelyet különböző színvonalú társasági lapok megjelentetésével próbált kielégíteni.

A valódi, mai értelemben vett bulvár tartalmú média kialakulása a 19. század utolsó harmadára tehető, amikor néhány kiadó felismerte az utcán „korzózó” polgárok között terjesztett újságok üzleti jövedelmezőségét (pl. 1877. október 1-jén megjelent B.Z am Mittag - B.Z.: Berliner Zeitung -,amelyet kezdetben kizárólag utcai árusoknál értékesítettek). Gyakorlatilag ekkor vált a bulvár önálló termékké, amelynek célja a terjesztő közeg - akkoriban kizárólag az újság - népszerűsítése, saját nyilvánosságának, piacának növelése. A bulvár fogalom elnevezése is innen származik: Boulvard = körút, sétálóutca.

Az utcán és kávéházakban olvasható, gyorsan avuló sajtótermékeknél szinte követelmény volt a közérthetőség, a gyors tájékoztatás és a végletes egyszerűsítés. A napi pletykákat azonnal továbbítani kellett; az elsőség a pletykák és értesülések terjesztésében pedig közvetlen, gyors anyagi hasznot hozott. Az olvasóközönség megszerzésében fontos szerepet játszott a „hírlapi kacsa”, vagyis az álhírek terjesztése is. A húszas-harmincas években még léteztek a bulvár világára szakosodott olyan „tényfeltáró”, „oknyomozó” újságírók, akik nem titkoltan abból éltek, hogy bizonyos társaságbeli információkat nem (!) hoztak nyilvánosságra, s amiért az úgynevezett célszemélytől kértek – és nem ritkán kaptak is – anyagi ellenszolgáltatást.

A kereskedelmi rádiók és televíziók világában a bulvárjellegű híradások uralják a média fogyasztói piacának több mint a felét. Az új évezredtől, az Internet terjedésével párhuzamosan, a nyomtatott sajtó példányszámának folyamatos csökkenése mellett szinte csak a bulvárlapok tudták példányszámukat megtartani, sőt néhány esetben növelni. Ennek tudatában az amúgy mértékadó, úgynevezett komoly lapok is bizonyos fokú arculatváltásra kényszerültek. Ez egyrészt például a tördelési stílus megváltoztatásában, vagy színes szabadidős mellékletek kiadásában muatatkozik meg, másrészt nagyobb teret szentelnek a könnyed, népszerű, mondhatni „bulváros” híreknek is.

Bulvártémák, kategóriák

A bulvár önmagában termék, amelynek értékesítését médiaszakemberek felügyelik, hatásait pedig tudományosan elemzik. A bulvármédiák egyrészt a napi eseményeket és híreket alakítják sajátos eszközeikkel, célcsoportjuk számára fogyaszthatóvá teszik azokat; másrészt a szórakoztatóiparhoz felzárkózva, saját gyártásban médiaeseményt teremtenek, amelynek szereplői a későbbiekben esetleg önálló életet élnek, ezzel is növelve a róluk szóló híradások lehetőségeit.
Napi hírek, különös tekintettel tragédiákra, balesetekre, egyéni sorscsapásokra („A hős alezredes kimentette a családot a lángoló autóból”[1])
Könnyed politikai hírek, érdekességek, politikusok magánélete, („Mi most a divat a T. házban?” [1]) de figyelemfelkeltőnek ígérkező politikai bejelentések, botrányok is
A sport háttérvilága
Híres személyiségek különös esetei, színfalak mögötti tudósítások
„Saját gyártású” (a bulvár által, szélsőséges jellemzőik miatt felkapott és sztárolt) szereplők napi történetei
A pénz világa, gazdagok rejtett élete, extrém sportok
Állandó rovatok, például életvezetési tanácsok, lakberendezés, kertgondozás, házi pszichológus, jogász, orvos, szexológus, horoszkóp
Figyelemfelkeltő hatású tudományos bejelentések, amelyek akkor még igaznak tűnnek („egyes tudósok véleménye szerint” →érvelési hibák, azonosítatlan tekintélyre való hivatkozás), s amelyekkel kapcsolatban azonban a tudományos világ válasza, esetleg a teljes cáfolat többnyire elmarad.
Bulvársajtóban elhíresült „celebek”, botrányhősök visszaemlékezései, riportjai, naplók, kínos témák riportkönyvben, pletykák.

Politika és bulvár.

Bár a politika a bulvársajtóban alárendelt szerepet játszik, jelenléte és hatása nyilvánvaló a bulvármédiákban is. Ha a bulvár témájú cikkek, újságok, műsorok előkelő helyen szerepelnek a tömeget megcélzó médiában, nyilvánvalóan igény merül fel a szerepük kihasználására a politikai befolyás területén is. A különböző politikai pártok igyekeznek irányítani a közbeszédet, s ez az irányultság a teljes nyomtatott és elektronikus sajtóra érvényes, függetlenül annak komolyságától vagy bulvár-jellegétől. Ezekben a termékekben vagy fizetett újságírók által készített, „rendelt cikkek” révén szereznek befolyást, vagy nem közvetlenül, hanem rejtett módon, többnyire átláthatatlan tulajdonosi szálakkal kötődnek az adott médiához.

A független újságírás napjainkra csupán mítoszként létezik.[5]

A bulvármédiák híresen büszkék a függetlenségükre, ám annak ellenére, hogy a politika inkább mellékes, kiegészítő hírek formájában szerepel a napi események között (kivéve a politikai botrányokat), különösen kiélezett politikai helyzetekben (pl. választások, kampányok) ez az álca eltűnik a laptulajdonosok politikai ízlésének megfelelően. Ennél fogva a függetlenség hirdetése kereskedelmi fogás, hiszen terméküket mindenkihez el szeretnék juttatni, mégpedig világnézettől függetlenül. A német RAF terroristacsoport merénylete a Springer szerkesztősége ellen (1972) erre a kettősségre kívánta szélsőséges eszközeivel felhívni a figyelmünket.

Természetesen a politika önálló kiadványokban is felhasználja a bulvár, a bulvárosodás eszközeit, illetve a bulvármédiák eredményeit. Választási időszakban nem ritkák a pártkötődést nyíltan tagadó, ám valójában pártközeli civil szervezetek, függetlennek nevezett alapítványok és magánszemélyek által jegyzett kampánykiadványok, amelyek sokszor részigazságok, ellenőrizhetetlen hírek, sőt „hírlapi kacsák”, rágalmak demagóg közlésével kívánják befolyásolni a közvéleményt az ellentétes politikai tábor kárára.

Fogyasztói környezet és piac.

A bulvár fogyasztói a társadalom minden rétegét képviselik, foglalkozástól, iskolai végzettségtől függetlenül. Nagyobb százalékban figyelhetjük meg a bulvártémák iránti fogékonyságot a kevéssé iskolázott, kevésbé sikeres társadalmi csoportok között. A bulvármédia hatása körükben kettős:
A végletekig leegyszerűsített szövegek számukra is befogadhatóvá teszik a napi híreket, áttekintő képet kapnak a napi fontosabb eseményekről, még ha az sajátos szűrőn keresztül jut is el hozzájuk.[] Nem szükséges mélyreható elemzéseken végigrágniuk magukat ahhoz, hogy értelmezni tudják, hiszen az értelmezés is azonnal a rendelkezésükre áll. A tömegmédia ezzel kapcsolatban felveti, hogy „rohanó világunkban” az embereknek nincs idejük a sokoldalú háttéranyagok tanulmányozására, s így a rövid, velős cikkek kielégítik a híréhségüket.[]

A tények, híranyagok tényszerű, leegyszerűsített közlése még nem teszi „bulvárossá” a híreket, azonban ezekre a hírvázakra a bulvár a befogadó személyt gondolatilag és érzelmileg befolyáoló rétegek egész tárházát építi. Egyrészt, a témaválasztással befolyásolja a befogadó érdeklődését, tematizál, másrészt pedig az érzelmi befolyásolás eszközeivel eleve meghatározza az olvasó hangulati viszonyát a témához.
Az a tudat, hogy bepillanthatnak a sztárok, „celebek” zárt világába,[] maga a csillogás, fényűzés, a pletykák világa olyan érzetet kelt, mintha a fogyasztók is részesei lehetnének annak a világnak, amelyből valamilyen rajtuk kívülálló oknál fogva kiszorultak. Ezáltal mintegy bennfentessé válnak egy olyan világban. mely valójában hamis, mesterségesen létrehozott és hatásvadász befolyással bír.