Bármerre nézünk, a televizióban könyvekben, és még a környezetünkben is találunk érdekességeket. Ezekkel keveset foglalkozunk, ám amikor egy-egy televíziós kvíz műsort  nézünk, számatlan meglepetés ér, amikor nem az a jó válasz, amire tippelünk. Nem véletlen választanak olyan kérdéseket, amelyek "becspósak" vagy amelyeket kevesen ismernek. Ilyenkor előfordul, hogy egy-egy érdekességet megjegyzünk. Az oldallal az a célom, hogy ilyen érdekességeket gyűjtsek össze. Sok közülük a könyvekből, vagy a netről származnak.

Az év hónapjainak nevezetes érdekességei:

Bálint Sándor az esztendő szakrális hagyományvilágáról szóló, háromkötetes munkája hatalmas vállalkozás, mely a néprajzi humanizmus szellemében tekinti át Jézus evangéliumi életének eseményeit és az ezekhez kötődő családi, közösségi, társadalmi ünnepeket, hagyományokat. Az Előszó tanúsága szerint jelen munka alapjául az 1938-ban kiadott Népünk ünnepei című mű szolgált. Az Ünnepi kalendárium első kiadása 1977-ben látott nyomdafestéket, és a háromkötetes edíció jóval több az 1938-as kiadásnál, hiszen "módszerében kiérleltebb és sokrétűbb, dokumentációjában pedig sokkal gazdagabb" -- olvasható a Bevezetésben. 
A szerző 1977-ben íródott, ajánló sorai szerint az új kiadás nem csupán a magyar, illetve latin szertartású katolikus hitvilág ünnepeinek bemutatására korlátozódik, hiszen az összeállítók szándéka ekként fogalmazódik meg: "idézni, rendszerezni iparkodunk a többi magyar görög katolikus és protestáns szakrális kultúrák hagyományait is". Ennek szellemében a közöttünk és határaink mellett élő népek, nemzetiségek ünnepi hagyományait is elősorolják a kötetek. Bálint Sándornál a nép fogalma is tágabb értelmezést nyer, hiszen nem csupán a parasztnépre mint a népművészet, a hagyományvilág "letéteményesére", a vallási hagyományok kizárólagos hordozójára korlátozódik, mert a vizsgálódás horizontja ennél szélesebb, "minden olyan közösségre kiterjed, melyek szakrális hagyományokat őriznek". A szerző hatalmas anyagot használt föl munkájához: a magyar művészet-, településtörténet, honismeret, irodalom és néprajz ismeretanyagát, és mindezt a szomszéd népek -- témába vágó -- szakmai kutatásainak eredményeivel is kibővítette. A földrajzi nevek -- értelemszerűen -- a nem magyar államhoz tartozó tájak említésekor két nyelven (magyarul és az érintett ország nyelvén) szerepelnek.
A háromkötetes mű felépítése az egyházi év időszámítását követi, azaz nem január elsejétől, a polgári esztendő első napjától kezdődően, hanem advent első vasárnapjától, december elejétől veszi sorra az esztendő jeles napjait és nagy ünnepeit. Az első kötet, az alcímben foglaltaknak megfelelően a karácsonyi, húsvéti és pünkösdi ünnepkörök hagyományait (Adventtől Úrnapjáig) -- kelti életre minden részletre kiterjedően. A második és harmadik kötet A Mária-ünnepek és jelesebb napok a hazai és közép-európai hagyományvilágból alcímmel hónapok szerinti tagolásban, december elsejétől június harmincadikáig, majd július elsejétől november harmincadikáig, ezen belül pedig a jeles napok szerinti bontásban hozza az egyház híres, karizmatikus személyiségeinek (szenteknek) életéről szóló történeteket, és a nevükhöz fűzödő ünnepi események sokszor helyhez köthető hagyományait, a népi hitvilág talaján gyökeret eresztő, több évszázados múltra visszatekintő szertartásait. A tizenkét hónap neve mellett minden esetben ott olvasható a hónapok egyházi elnevezése is: December / Karácsony hava; Január / Boldogasszony hava; Február / Böjtelő hava; Március / Böjtmás hava; Április / Szent György hava; Május / Pünkösd hva; Június / Szent István hava; Július / Szent Jakab hava; Augusztus / Kisasszony hava; Szeptember / Szent Mihály hava; Október / Mindszent hava; November / Szent András hava. (A második kötet tartalomjegyzéke -- vélhetően nyomdai hiba miatt -- tévesen közli a hónapok neve mellé rendelhető népi elnevezéseket.)
A hatalmas néprajzi anyagot átfogó, kézikönyv értékű, minden szempontból kiemelkedő mű egyként dicséri a szerző, és a kiadó munkáját. Amellett, hogy segítségével a vallásos érzületű és a nem hívő érdeklődők is minden -- az egyházi ünnepekhez és jeles napokhoz kötődő -- kérdésükre választ kaphatnak, a munka széles merítésű néprajzi hozadéka az, amely Orbán Balázshoz hasonlítja a szerzőt. A kötetek mindegyikének végén hatalmas, és impozáns Jegyzetanyag olvasható, míg a jeles személyek, nevek szerinti keresését a harmadik kötet végén található Névmutató segíti. A kötetre kis túlzással azt is mondhatnók, hogy nem hiányozhat egyetlen család könyvespolcáról sem, hiszen kultúrtörténeti, néprajzi, művelődéstörténeti és vallási eligazításait minden embernek érdemes és fontos lenne tudni. Rendkívül élvezetes előadásban olvashat az érdeklődő azokról a vallási eredetű, népi hagyományokról, melyek megtartó ereje még ma is elevenen hat a kisebb és nagyobb közösségek életén belül, sőt vélhetően ez lesz az az összetartó, kohéziós erő, mely képes még évszázadok múlva is életben tartani a magyarságot, és eleven színekkel megrajzolni annak ünnepeit, jeles napjait. 
 

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. Bp., Mandala K., 1997. 19 cm
1. köt.: Karácsony, húsvét, pünkösd. Nagy ünnepeink a hazai és közép-európai hagyományvilágból. 536 p.
2. köt.: December elsejétől június harmincadikáig. A Mária-ünnepek és jelesebb napok a hazai és közép-európai hagyományvilágból. 627 p.
3. köt.: Július elsejétől november harmincadikáig. A Mária-ünnepek és jelesebb napok a hazai és közép-európai hagyományvilágból. 654 p.10

( anyagtár:@Anikó Design Webseite.)