Szalajka völgy
Szalajka-patak: forrásai tipikus karsztforrások, szélsőséges vízjárással. A Szalajka-forrás egy rövid szakaszon bejárható cseppkőbarlangból tör a felszínre. Vize hideg, az éves középhőmérsékletnek megfelelő.

Sziklaforrás: A Szikla-forrás a vízzáró agyagpala és a mészkő határán, egy sziklahasadékból tör elő. Időszakos forrás, aminek vize a Szalajka-forrásénál egy-két fokkal melegebb.

Fátyol-vízesés: Szalajka-völgy egyik fő nevezetessége, hazánk egyik kiemelkedő természeti szépsége. Nevét egyesek szerint a vízpermet jellegzetes, fehér fátyláról, mások szerint a fehér, csipkéhez hasonlóan mintás mésztufáról kapta.

30 éve áll falu a falu közepén, Szennán, ahol egyedülállóan az országban egy működő műemlék református templom köré építettek skanzent. Ezzel a hazai szakemberek, oly kuriózumot teremtettek, amely az elsők között kapta meg a műemlékvédelem legmagasabb európai elismerését, az Europa Nostra díjat az 1982-ben megalakult stockholmi székhelyű bizottságtól.

A szennai múzeumfalu talpas-favázas épületeit, Belső-Somogy kicsiny falvaiból telepítették át, és ezzel megmentették a pusztulástól a legarchaikusabb épületeket, melyekre a bontás vagy a teljes átépítés várt volna. Hiszen az 1960-es években már senki sem akart lakni kémény nélküli házban, ahol a kemence szájából előgomolyogó füst az ajtó felső rekeszén, néhány ovális füstnyíláson és a padlás gerendái között szivárgott ki a szabadba. És, ha a mindennapi élet kényelmi elvárásainak nem is feleltek meg ezek a 19. század közepén épült füstös-konyhás lakóházak, kapóra jöttek a Magyarországon is erősödő műemlékvédelemnek.

Skanzenek svéd mintára

A régi falusi lakóházak, berendezési tárgyak és életmód iránti érdeklődés a 18. század derekától erősödött fel Észak-, és Nyugat-Európában. Az 1867. párizsi, majd az 1873. bécsi világkiállításon hatalmas sikert aratott a régi népi lakóházak és szakrális épületek bemutatása. 1891-ben megnyílt a világ első szabadtéri néprajzi múzeuma, a stocholmi Skansen városrészben. Hamarosan számos európai országban követték a svéd mintát, a skanzen pedig szabadtéri néprajzi múzeum jelentéssel több nyelvben is fogalommá vált.

Magyarországon a honfoglalás 1000. évfordulójára szervezett országos kiállításon építették fel az első Néprajzi Falut, amely a nemzeti történelembe illesztetten mutatta be a Kárpát-medencében élő népesség falusi építményeit és azok berendezéseit. A kiállítást ugyan 1897-ben lebontották, ám a néprajztudomány virágzásának korszaka Magyarországon is beköszöntött, bár az első szabadtéri néprajzi múzeumot csak 70 évvel később, 1967-ben alapították Szentendrén. Ezt azonban néhány éven belül a zalaegerszegi Göcseji Falumúzeum, a szombathelyi Vasi Múzeumfalu, a nyíregyházi Sóstói Múzeumfalu és a Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény létrehozása követte.

Falu a falu közepén

Az 1978-ban alapított szennai falumúzeum kuriózuma, hogy nemcsak áttelepített portái, archaikus berendezési tárgyai, hanem a mindennapi élet részeként használt egysége is van. Sőt, éppen ez szolgált apropóul a szabadtéri néprajzi gyűjtemény létrehozáshoz, és az élő múzeumfalu megtereméséhez. Aligha találhattak volna alkalmasabb környezetet skanzen építésre, mint a festett bútorzatú, kazettás mennyezetű szennai református templom környékét, hiszen a kis domboldalra emelt 18. századi templom szomszédságában korábban – a magas belvíz miatt – nem építettek házakat.

Ide mentették át Belső-Somogyból a még álló évszázados portákat és a hozzájuk tartozó gazdasági épületeket, és felépítésükkor kialakítottak egy hagyományos szerkezetű, egyutcás Zselicségi falurészt. Jelenleg a gyűjtemény öt paraszti portából, a hozzájuk tartozó gazdasági épületekből, mezőgazdasági gépszínből, uradalmi présházból és két 19. századi pincéből áll. Ám vannak a hagyományos paraszti gazdálkodásra utaló háziállatok is: baromfik és rackajuhok.

Házról-házra

A skanzen középpontjában áll az 1785-ben épült református templom. Különlegessége a népi barokk stílusban készült, festett fa berendezése, amelyet Nagyváthy János asztalosmester készített – mutatja Imrő Judit, a Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény vezetője. „Ám a mennyezetkazetták közül napjaikra csak egyetlen eredeti maradt fenn, a középső nagykazetta. A többit az 1948-as felújításkor, freskótechnikával, az eredeti motívumok felhasználásával készítette Z. Soós István. Ezt a felújítást egyébként – a korábban lelkészként Szennán dolgozó – Tildy Zoltán köztársasági elnök 80 ezer forintos kiutalása tette lehetővé.”

A múzeumfalu öt paraszti portája hagyományos talpas-favázas építési móddal készült. Tölgyfából készült favázukat hajdan ökrös fogatokkal akár néhány méterrel arrébb is tudták vontatni. Falazatuk karóvázas rendszerű, melyet vesszőfonással tettek tartósabbá, és pelyvával, vagyis szalmadarabkákkal kevert sárral tapasztottak be – magyarázza Imrő Judit. Népi elnevezése szerint ez a föcskerakásos fal, hiszen oly módon készült, ahogyan a fecske építi a fészkét. A favázas épületeket rozsszalmából készült zsupptető fedi. Valamennyi lakóház kéménynélküli, füstös-konyhás. Hajdan a füst ajtó fölötti füstelvezetőn gomolygott a szabadba illetve padlástérbe. Ez egyrészt tartósította tetőt fedő zsuppot, a verebek sem tudták szétverni, az egerek pedig nem vertek benne tanyát.”

A múzeumfalu első portája – mestergerenda felirata szerint – 1861-ben épült, Rinyakovácsiból telepítették át. Berendezése, a szemeskályha és a kamrában látható eszközök eredetiek. Hajdan egy református család hajléka volt. A második porta Kisbajomból származik, szintén a 19 század derekán építhették. Udvarán két veremtyúkól is látható, az istállójában pedig a múzeumfalu baromfi állománya kapott helyet.

A harmadik lakóház hajdan egy somogyi nagygazda portája volt. A mestergerendába karcolt évszám – 1843. május – jelzi építésének idejét. Csökölyről, a fehérgyászról nevezetes faluból telepítették át, ahol a halottakat fehér ruhában – színtelen házivászonban – siratták és kísérték utolsó útjára. Ebben a belső-somogyi faluban még az első világháború végén is élt ez a hagyomány, sőt az 1950-es években nagypénteken az istentiszteleteken még ezt az öltözéket viselték.

A negyedik portát Nagykorpádról telepítették át, az 1860-as években épült. Ennél az épületnél már két szobát láthatunk: az elülső volt a reprezentációs célokat szolgáló „szépszoba”, vagy ismertebb nevén a „tisztaszoba”, a ház végében lévő szerényebb berendezésű szoba pedig a mindennapi élet helyszínéül szolgált. Az ötödik, és egyben a múzeumfalu egyetlen katolikus portája hajdan Somogyszobon állt, berendezése az 1950-es évekig jellemző volt a tájegység szegényparaszti világában.

A szennai gyűjtemény legidősebb épülete a Szőlőhegynek nevezett kis magaslaton áll. Ide telepítették a teljes egészében fából készült szalacskai uradalmi présházat, mely a 18. század végén épült. Hajdan ez szolgált dézsmapinceként, ahol a jobbágyok leadták a rájuk kirótt szőlőporciót.

Télen-nyáron nyitva

A szennai múzeumfalu kuriózuma nemcsak az, hogy élő falumúzeumot teremtettek a Zselic kapujában, hanem az is, hogy rendhagyóan az országban, télen-nyáron nyitva várja az érkezőket. Az idei jubileumi évben pedig nemcsak a Belső-Somogy falvaiból, a Zselicségből és a Dráva mentéről származó portáival, hanem múzeum létrehozásának harmincadik évfordulóját ünneplő rendezvényekkel, a többi között időszaki kiállítással, kemencében sütéssel-főzéssel, a hagyományok felelevenítő zenés-táncos programokkal is várja majd a látogatókat. Az iskolai csoportok pedig kézműves foglalkozásokon ismerhetik meg a hagyományos paraszti tevékenységeket.

forrás:geographic.hu

( Természetesen van még tarsolyomban sok-sok érdekesség amit megfogok osztani veletek,csak most egy kis akadályom van a tárhely szűkössége miatt.Folytatás hamarosan.)