Kaptárkövek:

A Bükkalja talán legkülönösebb látványosságai a kaptárkövek, melyek a természet és az emberi kéz alkotómunkáját egyaránt magukon viselik.

A környezetükből kiemelkedő sziklatömbök, kőtornyok a (25-5 millió ével ezelőtti) miocén kori vulkáni tevékenység eredményeként jöttek létre. A Bükk központi részétől délre fekvő területet beborító riolittufa helyenként erősen összesült, így alakult ki a kaptárkövek fő anyagát alkotó kemény kőzet, az ignimbrit.

Más elméletek szerint viszont a vulkánkitörést követően a forró, kovasavas oldatokkal átjárt riolittufa rétegek átkovásodtak, és ettől váltak ellenállóvá. Később a csapadék és a szél pusztító munkája során a környező laza, puha kőzetek lepusztultak, a keményebb ignimbrit viszont kipreparálódott, és idővel a pusztuló környezet fölé emelkedett sziklakúpok, sziklatömbök formájában.

Ezek a kőtornyok nem mindennapi alakjukkal és impozáns méretükkel különös hangulatot keltenek a ma arra járó turistában is. Valószínűleg nem volt ez másként több száz évvel ezelőtt sem, így nem csoda, hogy korabeli ember kitüntetett szerepet szánt ezeknek a helyeknek, és „kéznyomát” is itt hagyta az utókornak.

A kaptárkövek falában ugyanis emberek által kivájt vakablakszerű mélyedéseket, ún. kaptárfülkéket találunk, melyek nagy része már pusztulásnak indult. Az ablakok peremén, több helyen ma is látszik a keret, amelyek az ablakot záró fedőlap helyéül szolgáltak, vagyis ezek valamikor fedlappal zárható mélyedések voltak. Nagyjából ez az, amit biztosan tudunk róluk … A kaptárkövek ablakszerű mélyedéseinek funkcióját és keletkezési korát illetően szakmai körökben és a népnyelvben jelenleg több a bizonytalanság, mint a biztos.

A széles körben használt népi elnevezés, a kaptárkő egyértelműen arra utal, hogy egykor méheket tartottak ezekben a sziklaüregekben. A tudomány jelenlegi állása szerint viszont ez a legkevésbé valószínű magyarázat, annak ellenére, hogy több településen a közelmúltig mondák is őrizték ezt a hitet. Ezek a történetek a sziklaméhészetet többek között a honfoglalás korához vagy a törökkorhoz kötötték.

A kaptárüregek méhészeti funkcióját viszont számos tény cáfolja. Habár már a 11. századtól fennmaradtak méhészkedéssel kapcsolatos írásos dokumentumok, ezek egyike sem említi a sziklaméhészetet. Szintén a méhészkedés ellen szól, hogy a mélyedéseket nem csak a déli, hanem az árnyékos oldalakra, vízmosások falába is vájták. A hűvös és gyakran túl kis mélységű fülkékben pedig a méhek nem telelhettek át!

A kaptárkő-kutatás alapját Bartalos Gyula teremtette meg a 19. század végén. Az ő elmélete szerint a kaptárkövek egykori pogány temetkezési helyek lehettek, ahova a hamvakat tartó urnákat tették. Ez az irányzat a kaptárkő-fülkék keletkezési korát a hun-magyar vagy a kelta korhoz, illetve a Szent István korabeli pogánylázadásokhoz köti.

A kaptárkő-kutatás mai legnevesebb kutatója Baráz Csaba írásai szerint viszont a legvalószínűbb, hogy a kaptárkövek honfoglalás kori pogány áldozat bemutató, bálványtartó helyek voltak. Ez a feltételezés igencsak hihető egy ma arra járó laikus számára is, hiszen ezek a többnyire félreeső helyen lévő különös formájú sziklaalakzatok a környezet fölé magasodva valamilyen hatalmas, emberfeletti erő jelenlétét sejtetik.

A Bükkalján jelenleg 72 kaptárkő ismert, amelyekben összesen 473 kőfülke található.
Habár a köztudatba kevésbé került be, a kaptárkövek nem csak a Bükkalja jellegzetességei. Hasonló képződményekkel találkozhatunk többek között Pomáz, Szentendre vagy Érd térségében is. Jelenleg Pest megyében összesen 31 kaptárkő ismert.

Másfélezer éves múlt éled fel Fenékpusztán.

Pompás kastély, délceg paripák, hatalmas istálló, ókeresztény bazilika, római kori patríciusház és diadalív. Ez mind Fenékpuszta múltja. És a tervek szerint a jövője is.

Ha valaki most a Balaton nyugati csücskében lévő Fenékpusztán jár, keveset érzékel a dicső és mozgalmas múltból. A 71-es útról letérve hosszú fasor vezet a Festeticsek egykori kiskastélya felé. A kátyúkat kerülgetve előbukkan a hajdan pompás homlokzat, közelebb érve azonban letaglózza a látogatót a pusztulás látványa. Lepergett vakolat, bedőlt téglakerítés és szemét mindenütt. Az egykori major bejáratánál behajtani tilos tábla fogad, ám enélkül sem lenne túl turistacsalogató a környezet: düledező cselédlakásokban és a kastély földszintjén összesen negyven család él – borzasztó szegénységben. S ha valaki a területen található római kori romokra kíváncsi, az sem visz haza szép emléket, hiszen az egykori alapfalakat gaz veri fel.

Mindez másként lehet a jövőben – reméli a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum igazgatója. Czoma László a National Geographic Online-nak elmondta: elsősorban pályázatok révén négy éven belül összesen 3,1 milliárd forintból újulna meg Fenékpuszta, mégpedig úgy, hogy az elmúlt ezerötszáz év emlékei megtekinthetők volnának a területen. De a jövő helyett kezdjük a múlttal – hiszen a környék összesen hétezer év emlékeit rejti.

Erődváros a keresztúton

A korábbi régészeti feltárások szerint az a hely, amelyet ma Fenékpusztaként ismerünk, már a rézkorban is lakott volt. A Zala folyó közeli torkolata vonzotta az embereket a Balaton közelségébe, amely akkor még tovább terpeszkedett dél felé. Azóta időről időre megtelepedtek az emberek a területen – kerültek elő leletek a bronz, majd a vaskorból is.

Igazán azonban a Kr. u. 2-3. században vált jelentőssé az akkor már Valcumnak nevezett település, hiszen itt keresztezte egymást a provincia két jelentős kereskedelmi és hadi útvonala: az Adriától Aquincum és a Savariától (Szombathely) Sopianae (Pécs) felé tartó út. Még a római korban, a 4. század közepén átépítették és megerősítették a települést: egy háromszázhetvenhétszer háromszázötvennyolc méteres alapterületű, negyvennégy kerek toronnyal védett erődvárost hoztak létre, amelynek huszonkét épületét sikerült a huszadik században feltárni.

Az erődváros annyira jól védhetőnek bizonyult, hogy lakosai helyben maradtak a rómaiak távozása után is. 456-tól a keleti gótok székhelye lett a település, később az avarok germánokat és bizánciakat telepítettek ide. 630 táján ugyan elhagyták a lakók a várost, ám a nyolcszázas években ismét beköltöztek az oltalmazó falak közé. A települést végül a 10. század elején a honfoglaló magyarok pusztították el.

A terület újabb virágzásáig több mint hétszáz év telt el. A tizennyolcadik század elején az antik romoktól alig néhány száz méterre a bécsi udvar spanyol lovasiskolát létesített – ezt vásárolták meg 1739-ben a Festeticsek, akik hamarosan Európa-hírű ménest telepítettek Fenékpusztára. A folyamatos építkezéseknek hála egyre fejlődött a terület: istállók, major, cselédlakások épültek, 1820-ban pedig elkészült a ma is álló kiskastély. 1880 körül kiépítették a Fenyves allét, azt a mintegy hét kilométeres utat, amely a keszthelyi Helikon kastély udvarát összekötötte a fenékpusztai uradalommal. A grófi birtok egészen a második világháború kezdetéig virágzott, azután azonban elérte a magyar kastélyok és uradalmak Magyarországon szokásos huszadik századi végzete.

Fenékpusztának a múlt a jövője

„A kastélymúzeum 1992-ben vette meg az ötven hektáros területet az akkor itt működő lengyártól és a termelőszövetkezettől” – tudtuk meg Czoma Lászlótól. Mint elmondta, akkor hatvanmillió forintot fizettek érte, azért, hogy a Fenékpusztán található harminc műemléképületet megmentsék az enyészettől. Eddig csak a meglévő állapot konzerválására futotta, most azonban a pályázatoknak hála, felcsillant a remény a revitalizációra.

300-500 millió forint önrészt kell előteremteni – vázolta a terveket a kastélyigazgató. Ezt még az idén szeretnék összegyűjteni, így 2009-ben elkezdődne a fenékpusztai beruházás. Ennek két jól elhatárolható része van: a Festetics-birtok és a római kori város életre keltése.

Előbbinél az eredeti funkciókat szeretnék visszaállítani. Első ütemben máshová költöztetnék az itt élő negyven családot (közülük harminc, akik szabályos bérlet keretében élnek itt, másutt kapnak új lakást), majd felújítanák az épületeket. A kiskastélyban és a cselédlakásokban a huszonegyedik századi követelményeknek megfelelő, szállodaként használható lakrészeket alakítanak ki, az istállóba pedig ismét ménest telepítenek. „Szeretnénk feléleszteni azt a lovas kultúrát, ami a Festeticsek korában híressé tette Fenékpusztát” – mondja Czoma László. „Ismét járhatóvá tesszük a Keszthelyről ide vezető Fenyves allét, így a Helikon múzeum látogatói korabeli fogatokkal érkezhetnek majd Fenékpusztára.”

A tervek szerint a majorság és a kastély felújításával együtt újjászületik majd a római kori rommező is. Ismét feltárnák a területet, majd rekonstruálnák az épületek egy részét. Eredeti formájában felépítik majd az ókeresztény bazilikát, egy patrícius- és egy polgárházat. A 71-es út jelenleg kettévágja az egykori Valcum erődvárost, ezért elkerülő utat építenek majd, hogy a terület egységét visszaállítsák. Így szabadon elsétálhatna a látogató a Balaton nádassal övezett partjáig. A jelenlegi országút helyén egykor diadalív állt – azt is visszaépítenék.

„Magyarországon még szokatlanok az ilyen visszaépítések, azonban mint nyugat-európai példák is bizonyítják, meg lehet szakszerűen csinálni” – érvel Czoma László. „Így nem csupán térdig érő falakat lehet mutatni a látogatóknak, hanem valódi, bár rekonstruált ókort.” Az újjászületéshez szükséges tervek – jelentős befektetéssel – már elkészültek.

A grófi szérűn

Fenékpuszta jelene azonban kiábrándító. A kiskastély mögött zajlik az élet: tyúkokat ölnek és kopasztanak az ebédhez. Körben vakolatot vesztett falak, odébb láncra kötött kutya őrzi a szegénységet. A kastély egy része életveszélyes, így onnan kiköltözött a lakók jó része. A hajdani lakások lomokkal vannak teli. A cselédlakások pedig vizesek, penészesek. „Hogy lehet itt így gyerekeket felnevelni?” – kérdi az udvaron állók egyike. Dolgozni sem könnyű eljárni, hiszen ritkán jár a busz, és sokba kerül a bérlet is. Szinte úgy érzik magukat az itteniek, mintha foglyok lennének az egykori grófi birtokon.

A jelenlegi lakók így örülnének, ha valóra válnának a kastélyigazgató tervei. Szívesen mennének, ha lenne hová. A megújult Fenékpusztán, az újjáépített múltban pedig talán akadna munka, hogy kicsit könnyebben éljenek.

forrás:geographic.hu