Fizikai és biológiai alapja

Egy test akkor lebeg a folyadékban, ha a testtömeg és a kiszorított víz tömege megegyezik. Mivel az emberi test nem egyforma testtömegű mindenütt, ezért bizonyos részek a víz felett, bizonyos részek a víz alatt vannak. Mivel az ember mellkasa levegővel van tele, ezért lebegéskor ez a testrész inkább a víz felszínén, a végtagok pedig a víz alatt találhatóak. Erősebb csontozatú illetve idősebb személyeknek általában rosszabb a vízfekvése. A nők és a gyermekek testtömege általában kisebb, mint a férfiaké. Az úszás célja, hogy a vízben az emberre ható különféle hatásokat (súrlódási-, örvény-, közeg- és frontális ellenállás) kiegyenlítse, és a vízben történő előre haladást a legkisebb erőfeszítéssel segítse.

Vízben sokaknak gondot okoz, hogy nem érzik a lábuk alatt a talajt, emiatt begörcsölnek vagy pánikba esnek. Az ebből adódó koordinálatlan kapálózás miatt elsüllyedhetnek, és vízbe fulladhatnak. Ezért nagyon fontos, még gyerekkorban megtanítani mindenkit legalább alap szinten úszni.

Egészségügyi vonatkozásai

Az úszás az egyik leghatékonyabb mozgásforma. A szervezet oxigénfelvétele és felhasználása egyensúlyban van. Ezáltal javul a tüdő-szív-keringési szervrendszerek teljesítőképessége. Vízben könnyebb a hőleadás és kevesebb az izzadás.

A víz ellenállása miatt intenzívebb munka végezhető, mint a szárazföldön. A felhajtóerő csökkenti a testre nehezedő súlyt, így kíméli az ízületeket. Túlsúlyos illetve mozgássérült személyeknek is javasolt, mert a gerincoszlopra és a csontozatra kisebb terhet rak.

Fejleszti a kondicionális- és koordinációs képességeket. A legtöbb izomcsoportot egyszerre és alaposan megmozgatja, erőt, állóképességet és rugalmasságot egyaránt biztosít. Fontos szerepe van a testtartás javításában, ezért nemcsak a rekreáció, hanem a rehabilitáció területén is hasznos a vízben való mozgás. Így a csont, ízületi bántalmak, szív- és érrendszeri betegségek, gerincdeformitások és balesetek, műtétek utáni terápiára is alkalmas.

Sokan idegnyugtatás céljából úsznak. A lelki nyugalom különösen csendes, természetes álló- illetve folyóvízekben érhető el.

Veszélyek

Alkoholos befolyásoltságú, szívbeteg, legyengült szervezetű, vagy felhevült testű személynek nem ajánlott a vízbe menni. Az ilyen személyek könnyen begörcsölhetnek illetve vízbe fulladhatnak.

Külön edzés nélkül veszélyes a 15 °C-osnál hidegebb vízben hosszabb időt eltölteni, mert a szervezet gyors kihűlésével járhat. Ismerünk azonban északi népeket, akik a jeges vízben is kellemesen „lubickolnak”, de a legtöbb embernek ez nem ajánlott.

Története

Az úszás cselekedete valószínűleg egyidős az emberiséggel. Több ókori maradvány is van, mely jelzi, hogy régen is kedvelt szabadidős tevékenység volt. Az ókori görögöknél az úszás az emberi műveltség fokmérője volt. Közéleti tevékenységet az nem vállalhatott, aki nem tudott úszni. Annak ellenére, hogy az újkori olimpiákat nem tudnánk elképzelni úszósport nélkül, a görög olimpiákon nem volt ilyen versenyszám. A rómaiak az egész birodalomban hatalmas csőhálózatokat építettek ki, hogy hódolhassanak fürdő szenvedélyüknek. Úszással kapcsolatos utalásokat a Bibliában is találhatunk. A középkorban a fürdés és az úszás erkölcstelen dolognak számított. Csak a 17. századtól vált ismét elfogadottá. Napóleon seregében a kiképzés részévé vált. A katonáknak ruhában, fegyverrel a kézben kellett csendben úszni. Az úszás technikáját először egy Nicolaus Winmann nevű nyelvész foglalta könyvbe 1538-ban. (Der Schwimmer oder ein Zwiegespräch über die Schwimmkunst).

A versenyúszás 1800 körül kezdett elterjedni. 1837-ben alapították az első német úszóklubot. Az első újkori olimpiától kezdve vannak úszószámok. 1908-ban alapították meg az úszók nemzetközi szervezetét a FINA-t (Federation Internationale de Natation de Amateur).

Magyarországon a török hódoltság idején vált újra népszerűvé. A török időkben felfedezett termálvízek híresek voltak, számtalan utazó leírása népszerűsítette a magyar termálfürdőket. (Egy régi mondás szerint, az alföldi ember, ha bárhol is kicsit mélyebben szúrja le botját, termálvizet talál).1880-ra tehető a sportúszás kezdete, ekkor rendezték az első versenyt Siófok és Balatonfüred között. Az első úszóklub 1893-ban, a Magyar Úszó Szövetség pedig 1907-ben alakult meg.

A stílusok alakulása

A korai időkben főképpen a mellúszás volt az elterjedt. Azonban a sportversenyek miatt a technikák folyamatosan fejlődtek. Kialakult például az oldalúszás, melynek során az ember a jobb és bal oldalán váltakozva feküdt a vízen, és húzott egyet-egyet a kezével, lábával pedig oldalirányú ollózást végzett. 1868-ban a Kutya-sziget bennszülötteitől eltanult úszásmódot hozta Európába John Trudgen. Sajátos úszásával Trudgen bajnokságokat is nyert. 1875-ben Matthew Webb 21 óra 45 perc alatt átúszta a La Manche-csatornát Dover és Calais között (14 km). 1898-ban a Polinéz-szigetvilág törzseinek úszásmódját kiismerve az ausztrál Alex Wickham a mai gyorsúszáshoz hasonlító stílust dolgozott ki (váltott karmunka, hullámzó mozgású test). Az ausztrál Arthur Cavill fejlesztette ki hátúszást, ám az ő változatában a két kar egyszerre, lába pedig békatempóval mozgott. A hátúszást 1912-ben az amerikai Harry Hebner fejlesztette tovább a ma ismert változatra (váltott kar- és ollózó lábmunka), és nyert technikájával olimpiát 100 m-en. A legfiatalabb úszásnem a pillangó, amelyet a német Erich Rademacher mellúszás közben talált ki, amikor egy szoros célba való benyúlás során kiemelkedett a vízből, és szinte ráugrott a falra. Sokáig mellúszó lábmunkával pillangóztak, csak 1936-ban jelent meg Higgins páros lábú, ún. delfin lábmunkája. A FINA 1952-ben ismerte el negyedik hivatalos úszásnemként a pillangót.

A négy úszásnem tehát a következő:
gyors
pillangó
mell
hát