A történelemtudomány mai ismerete a magyarságról.

"....A Magyarság azoknak a népeknek az ötvözete, amelyek az újkőkortól a középkorig telepedtek le a Kárpát Medencében. Ezek az újkőkor, a rézkor és a bronzkor közel-keleti eredetű, a sumérokkal rokon népei, akiket a
Kr.e 6.századtól a szkíták követték, majd a hunok a Kr.u.5. századtól, az avarok a 6. századtól, a magyar-nevűek pedig a 9. századtól, a besenyők következtek a 11. században, majd a kunok a 13. században...
A Magyarság-népötvözetet figyelemreméltó nemzeti-nyelvi egység jellemezte, amely teljesen elkülönülve volt képes különbözőként fennmaradni a nagyobb lélekszámú Indo-Európai környező népektől...Ezt a "magyar"-ságot alkotó népeket a 19. századtól kezdve Turáni, Sumír, Szkíta, Hun, Avar és Magyar nevekkel illették, amelyek mind ugyanahhoz a népi-nyelvi csoporthoz tartozóknak tekinthetők..."

Friss régészeti adalék:
Forrás: Magyar Nemzet http://www.mn.mno.hu/index.mno?cikk=36715&rvt=7

Szkíták és hunok
2001. október 13. 1:00

Ablonczy Bálint

A vaskorban, a Kr. e. VI. század közepe táján az iráni eredetű, lovas nomád szkíta törzsszövetség a Fekete-tenger északi partjáról északnyugati irányba terjeszkedett, s körülbelül egy évszázad múltán vették birtokba az Alföldet. A késő bronzkori lakosság egy része tovább élt térségünkben, és színesedett thrako-kimner elemekkel. Erre a kevert lakosságra terjesztette ki uralmát a szkíta törzsszövetség, a korszakot innentől kezdve szkíta-kornak nevezzük.
Ebből az időből származó település, és a jóval későbbi hun korszakból származó temető maradványai kerültek elő 2000-ben a Salgótarjánhoz közeli Ipari Park II. területén. Ezután indult meg a feltárás, amelyet a Nógrád Megyei Múzeum megbízásából Vaday Andrea, az Akadémia Régészettudományi Intézetének munkatársa végzett. A régészeti lelőhely a Tarján-patak mentén emelkedő dombhát lankáin, vízjárásokkal szaggatott területen fekszik, nem messze fontos ókori utaktól és közlekedési csomópontoktól. A többek között Salgótarján városa által támogatott ásatás összegyűlt anyagát – edényeket, ékszereket, csatokat, más használati tárgyakat – a megyei múzeumban megrendezett kiállításon tekinthetik meg az érdeklődők.

Ősi aranykincseink nyomában
2001. december 15.
Forrás: http://www.mn.mno.hu/index.mno?cikk=46343&rvt=7
Metz Katalin

(Párizs)
Ki gondolná, hogy nekünk, Kárpát-medencei kis népnek is van olyan aranykincsünk, amely ámulatba ejti a franciákat. Októberi megnyitása óta valósággal zarándokolnak a látogatók a gall főváros közelében fekvő saint-germain-en-laye-beli Musée des Antiquités Nationales páratlan szépségű kastélyába, ahol – jobbára – a Magyar Nemzeti Múzeum birtokában lévő, történelem előtti leleteket állították ki.
Párizsból az aranykincsek nyomába eredtünk. Csekély, 475 darab magyarországi aranytárgy vakítja el a látogatót a mi nemzeti múzeumunkkal egyenrangú francia régészeti múzeum földszinti termeiben. Az idő mély kútjába pillant az ember, hisz a történelmi Magyarország területéről származó kincsek Kr. e. 3000-től a római hódítás kezdetéig nyúló

Stilizált madár formájú bronzfibula, a Kr. e. X. századi kelta kultúra remekműve (Északi-Kárpátok)periódusból valók.
Kalauzunk, Jean-Paul Guillaumet művészettörténész nem győzi magyarázni: nemcsak a mi, hanem az európai őskornak is párját ritkító leletei. A küllemében, falra helyezett kommentárjaival, tárgyi elhelyezésében is lenyűgöző régészeti tárlat Szabó Miklós régészprofesszor, franciaországi vendégtanár – és nem utolsósorban a MAGYart miniszteri biztosa – munkáját dicséri, aki a korszak neves szakértője.
Barangolunk az arany karperecek, fibulák, kezdetleges kösöntyűk, gyűrűk, veretes lószerszámok között, s azon ámuldozunk, hogyan is voltak képesek hajdan a nemesfém ilyen kifinomult megmunkálására. A női nem dicséretére persze, az ékszerek vannak túlsúlyban. És ha mindehhez hozzátesszük, hogy egy többszázados királyi rezidencia pazar palotájában kapott hajlékot a magyar kiállítás, alig hiszünk a szemünknek. Itt élt a XVI. század első felében I. Ferenc; s amikor kiderült, hogy hosszú évekig tartózkodott Párizs elővárosának monumentális kastélyában a Napkirály, már nem csodálkozunk az épület, a kápolna és a park fenséges látványán.
A MAGYart mostanság a régészeti tárlatok évadja. A nagy sebességű TGV-t kell igénybe vennünk ahhoz, hogy egy nap alatt megforduljunk Lyonban. Mivel környékén nagyszabású római lelőhelyek találhatók, két régészeti múzeumot is meglátogatunk, ahol frissiben nyílt meg a Római kori Pannónia, illetve a Kelták Magyarországon című kiállítás. Mindkettő Szabó Miklós régészprofesszor koncepciója alapján és rendezésében. Az előbbi a Gall–Római Civilizációs Múzeumban (amely május 31-ig tart nyitva) többnyire a Budapesti Történeti Múzeum anyagából, az utóbbi a Musée Saint-Romain-en-Gal termeiben.
A magyarokban reflexszerűen él a rossz beidegződés – írja Jacques Lasfargues, a Pole Archéologique du Rhone igazgatója a Figaro Rhone-Alpes hasábjain –, hogy a franciák nem szeretik, nem ismerik őket. S mi tagadás, a sztereotípiákon kívül nem sokat tudtak rólunk. „Pedig ha a Kr. előtti V. és a Kr. utáni V. század közé ékelődő ezeréves periódusra gondolunk, voltaképp »unokatestvérek« volnánk, közös nagyszülőkkel”– folytatja a tudós. Ugyanaz a kelta nép lakta az akkori nyugat- és kelet-európai térséget a brit szigetektől a Kárpát-medence nyugati feléig. A magyarok ősi földjében föllelt, páratlanul gazdag tárgyi leletanyag azonos kultúra, mégpedig a hallstatti kultúra jegyeit viseli. Az ékszerek vagy a fegyverek csaknem azonosak a Bourgogne környékén kiásottakkal. A lelőhelyek pedig hasonlóan szervezett civilizációra utalnak. A Dunántúlon a nyugati kultúrához kapcsolódó törzsek, keleten pedig a sztyeppékről beáramló, lovas kultúra leletei igazolják, hogy Kr. e. 450-ig egymás mellett élt ez a kétféle civilizáció. Ekkor érkeznek ide a szkíta népek, amelyek az állati motívumok elszaporodásának jegyében új, formagazdag kultúrát, művészetet hoznak (tőrök, karperecek, urnák, edények, pénzérmék, halotti sztélé, amelynek oldalán a négykerekű szekér első ábrázolását látjuk stb.).
Szívfájdalommal mond le a krónikás – a szabott terjedelem okán – a Római kori Pannónia című (ugyancsak hónapokig látogatható) kiállítás szemlézéséről. Miután a római provincia (mint birodalmi mezsgye) stratégiai fontosságú volt, a kelta lakosság kultúrája lassacskán elegyedett, elrómaiasodott, aminek roppant érdekes stiláris keveredés lett az eredménye. Ennek az asszimilációnak a lépcsőfokait követi nyomon a tárlat szebbnél szebb ősi tárgyak szemléltetésével, a pompásan rekonstruált római kétkerekű szekértől a már-már dekoratív, majd egyméteres hun üstig, a tálak, amforák, urnák, üvegkancsók, érmék, istenszobrok sokaságával: ősrégi kultúránk egymásra rétegződését, sokszínűségét, szerteágazó gyökereit példázva. Aztán a történelem előtti korokból vissza a szupergyors TGV peronjára. Adieu, őskor, adieu, Lyon, adieu, Párizs!
 
Szakirodalom:

Aczél József, Szittya-Görög eredetünk (Budapest, 1926), Szatmári, Garfield, NJ, 1975.
Badiny, F. J., Káldeától Istergamig, I (1971) - II (1981), Buenos Aires.
Badiny, F. J., The Sumerian Wonder, School for Oriental Studies, University of Salvador, Buenos Aires, 1974.
Badiny, F. J., Mah-Gar a Magyar, Buenos Aires, 1976.
Badiny, F. J., Az Istergami oroszlánok titka, Buenos Aires, 1979.
Badiny, F. J., A magyar nemzet történetének kis tükre, Buenos Aires, 1984.
Badiny, F. J., Az Istenes honfoglalók, Ösi Gyökér, Buenos Aires, 1986.
Bakos Ibolya, Öseink nyomdokain Közép Ázsiában, Bern, 1983.
Baráth Tibor, Tájékoztató az újabb magyar östörténeti kutatásokról, Montreal, 1973.
Baráth Tibor, The Early Hungarians, Montreal, 1983.
Baráth Tibor, A magyar népek östörténete, Montreal, 1988.
Baráth Tibor, Östörténetünk orientalista szemléletben, Montreal, 1988.
Baráthosi Balogh Benedek, Elpusztult hunos véreink, Magyar Kultúra Kiadása, Buenos Aires, 1976.
Baráthosi Balogh Benedek, Szumírok, Szittyák, Östuránok, Hidfö, San Francisco.
Bartha Antal, Magyar östörténeti tanulmányok, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977.
Biró József, A Szabirok östörténete, Buenos Aires, 1986.
Biró József, Szabir-Magyar történet ösi gyökerei, Buenos Aires, 1986.
Blaskovics József, A Magyarok története, II. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus, Cleveland, 1988.
Bobula Ida, Kétezer magyar név sumir eredete, Montreal, 1970.
Bobula Ida, A sumir-magyar rokonság kérdése, Buenos Aires, 1982.
Bobula Ida, Origin of the Hungarian Nation, Danubian Press, Astor, Fla., 1982.
Bóna István, Az Avarok Kincsei, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 1986.
Bóna István, A hunok és nagykirályaik, Corvina, Budapest, 1993.
Childe G. V., The Danube in Prehistory, Oxford U. P., London, 1929.
Csobánczi Elemér, Östuránok, Sydney, 1963.
Csomor Lajos, Magyarország szent koronája, Vay Ádám Múzeum Baráti Köre, Vaja, 1988.
Dienes István, A honfoglaló magyarok, Corvina, Budapest, 1978.
Dúcz László, A közöttünk élö Turulmadár, Antológia Kiadó, Lakitelek, 1993.
Dümmerth Dezsö, Az Árpádok nyomában, Panoráma, Budapest, 1977.
Endrey Antal, The Origin of Hungarians, Hawthorn Press, Melbourne, 1975.
Endrey Antal, A Magyarság eredete, Magyar Intézet, Melbourne, 1982.
Endrey Antal, Magyar történelem, Boldogasszony Kiadó, Hódmezövásárhely, 1992.
Érdy Miklós, A Sumír, Ural-Altaji, Magyar rokonság kutatásának története, Gilgamesh, New York, 1974.
Érdy Miklós, Belsö-ázsiai utam az Ujgurok hazájába, New York, 1983.
Érdy Miklós, Az Ordos-pusztai Magyarok: valóság vagy legenda?, Árpád Könyvkiadó Vállalat, Cleveland, 1990.
Erdélyi István, Ázsiai lovas nomádok, Gondolat, Budapest, 1982.
Fehér M. J., Nagy G., Szkítak és Magyarok, Magyar Kultúra Kiadása, Buenos Aires, 1976.
Fehérné Walter Anna, Az ékírástól a rovásírásig, Magyar Öskutatás, Buenos Aires, 1975.
Fekete Zsigmond, Hol volt hol nem volt Pribina országa, Ösi Gyökér, Buenos Aires, 1978.
Fettich Nándor, A Zöldhalompusztai szkíta lelet, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 1928.
Fischer Károly Antal, A magyar östörténetírás hanyatlása, Budapest, 1904.
Forrai Sándor, Az Ösi Magyar Rovásírás, Antológia Kiadó, Lakitelek, 1994.
Foyta István, Honnan származtunk, Buenos Aires, 1961.
Galgóczy János, A sumír kérdés, Gilgamesh, New York, 1968.
Gosztony Kálmán, Összehasonlitó szumér nyelvtan, Duna Könyvkiadó Vállalat, Fahrwangen, 1977.
Götz László, Keleten kél a nap, Püski, Budapest, 1994.
Györffy György, ed., Honfoglalás és régészet, Balassi Kiadó, Budapest, 1994.
Haraszti Endre, The Ethnic History of Transylvania, Danubian Press, Astor, Fla., 1971.
Harsányi Fedor, Elödeink, Magyar Öskutatás, Buenos Aires, 1975.
Hóman B., Szekfü Gy., Magyar történet, Maecenas Könyvkiadó, Budapest, 1990.
Katona Sándor, Östelepes népünk - kettös népnevünk, Somogyi Zoltán Kiadása, 1993.
Kiszely István, Honnan jöttünk?, Hatodik Síp Alapítvány, 1992.
Kolozsvári G. Endre, Aranykincsek hulltak a Hargitára, Népszava, Budapest, 1990.
Kolozsvári G. Endre, A Magyarok Istenének elrablása, Titokfejtö, Budapest, 1993.
Köhalmi Katalin, A steppék nomádja, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972.
Köpeczi Béla, ed., Erdély rövid története, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989.
Kramer S. N., The Sumerians, University of Chicago Press, 1963.
Kristó Gyula, Az augsburgi csata, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985.
László Gyula, A nagyszentmiklósi kincs, Corvina, Budapest, 1977.
László Gyula, Östörténetünk, Tankönyvkiadó, Budapest, 1980.
László Gyula, 50 rajz a honfoglalókról, Móra, Budapest, 1982.
Ligeti Lajos, ed., A magyarság östörténete, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986.
MaCartney C.A., The Magyars in the Ninth Century, Cambridge U. P., London, 1930.
Magyar Adorján, Elméletem ösmüveltségünkröl, Duna Könyvkiadó Vállalat, Fahrwangen, 1978.
Magyar Adorján, A magyar nyelv, Budapest, 1992.
Makkay János, A tiszaszölösi kincs, Gondolat, Budapest, 1985.
Nagy Sándor, A magyar nép kialakulásának története, Hidfö, San Francisco, 1987.
Nemeskürty István, Hunok és Magyarok, Szabad Tér Kiadó, Budapest, 1993.
Németh Gyula, ed., Attila és Hunjai, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986.
Novotny Elemér, Sumer=Magyar, Duna Könyvkiadó Vállalat, Fahrwangen, 1977.
Novotny Elemér, Sumir nyelv - magyar nyelv, Ösi Gyökér, Buenos Aires, 1978.
Oláh Béla, Édes magyar nyelvünk szumír eredete, Ösi Gyökér, Buenos Aires, 1980.
Oláh Imre, A Nimrud hagyomány, Ösi Gyökér, Buenos Aires, 1985.
Orbán Árpád, Nimrud király népe - a Magyarok östörténete, Csíkszereda, 1942.
Orbán Árpád, Déli magyar öshaza, Szatmári, Garfield, NJ, 1976.
Országh József, Magyar hit vagy szellemi nyomor, Ösi Gyökér, Buenos Aires, 1977.
Padányi Viktor, Vérbulcsu, 1955.
Padányi Viktor, Dentumagyaria, Editorial Transsylvania, Buenos Aires, 1963.
Paliga S., "Thracian terms for 'township' and 'fortress', and related place-names", in World Archeology, Vol. 19, No. 1, 1986.
Páll János, A magyar vallás, A Kanadai Magyar Egyház Kiadása, 1992.
Pesti József, Két rádió-beszéde, Ösi Gyökér, Buenos Aires, 1980.
Pesti József, Mit akartok az östörténettel ?, Ösi Gyökér, Buenos Aires, 1982.
Püspöki Nagy Péter, A tények erejével, Püski, New York, 1985.
Radics Géza, Eredetünk és öshazánk, 1993.
Sára Peter, A Magyar Nyelv Eredetéröl Másképpen, Arculat Bt., Budapest, 1994.
Simon Zoltán, Dicsöség a sasnak és az égnek, Vancouver, 1978.
Somogyi Ede, Szumirok és Magyarok, Gilgamesh, New York, 1968.
Szelényi Imre, Szumér-magyar rokonság, Hidfö, München, 1961.
Szilvay Gyula, A magyar és testvér népek östörténete, Hidfö, San Francisco, 1984.
Szöcs István, Antiszumir álláspontok kritikája, Szatmári, Garfield, NJ, 1984.
Szülejmenov Olzsasz, Sumér és Ázsia, Szatmári, Garfield, NJ, 1977.
Thúry József, A Magyarok eredete, öshazája és vándorlása, Hidfö, San Francisco, 1988.
Tolsztov Sz. P., Az ösi Chorezm, Szatmári, Garfield, NJ, 1986.
Tóth-Kurucz Mária, Aranyfonal, Cleveland, 1990.
Tökei Ferenc, ed., Nomád társadalmak és államalakulatok, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983.
Trugly Sándor, Griffek és Oroszlánok Népe, Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1994.
Varga Géza, Székely rovásjelek Hun tárgyakon, Írástörténeti Kutató Intézet, Budapest, 1996.
Varga Zsigmond, Az ösmagyar mitológia szumír és ural-altáji öröksége, Hidfö, San Francisco, 1956.
Vágó Pál, A Vérszerzödés ereje, Ösi Gyökér, Buenos Aires, 1976.
Zajti Ferenc, Magyar évezredek, Budapest, 1939.
Zakar András, A sumer hitvilág és a biblia, Szatmári, Garfield, NJ, 1972.
Zakar András, A sumér nyelvröl, Duna Könyvkiadó Vállalat, Fahrwangen, 1975.
Zakar András, Elhallgatott fejezetek a magyar történelemböl, Duna Könyvkiadó Vállalat, Fahrwangen, 1976.
Zakar András, A sumér és akkád ékjelekröl, Szatmári, Garfield, NJ, 1976.
Zakar András, Fordulópontok történelmünkböl, Szatmári, Garfield, NJ, 1987.
Zürichi Magyar Történelmi Egyesület, Az 1. (Benidormi) Magyar Östörténeti Találkozó Elöadásai és Iratai, Zürich, 1991.
Zürichi Magyar Történelmi Egyesület, Magyarok östörténete, Zürich, 1992.
Zürichi Magyar Történelmi Egyesület, Az Elsö (Szegedi) Iskola Elöadásai és Iratai, Zürich, 1993.
Zürichi Magyar Történelmi Egyesület, A 2. (Zürichi) Magyar Östörténeti Találkozó Elöadásai és Iratai, Zürich, 1993.

FORRÁS: THE CONTROVERSY ON THE ORIGINS AND EARLY HISTORY OF THE HUNGARIANS