A világháló nem egyenlő az Internetnek nevezett rendszerrel, hiszen ez utóbbi is része magának a világhálónak.
A köztudatban bár gyakran szinonimaként használt fogalmak valójában egymás alá- és fölérendeltjei.  
legnagyobb  térelem, az e-mail, azaz az elektronikus  levelezés  tere, vagy a fájl-átvitel tere, az
FTP  tér  stb.  Christian  Crumlish  megfogalmazásában  az  Internet  a  „hálózatok  hálózata”
(CRUMLISH,  C.  1996),  amelyet  esetünkben  továbbvezetve  a  „kiberterek  tere”  kifejezésre
módosíthatunk. Az a tér, amelyben a virtuális világ minden jelensége megnyilvánul, az eddig
említett  összes  teret  egységesen  magában  rejti.  Ezt  az  átfogó  teret,  az  ún.  Mátrixot

 
azonosíthatjuk  a  koncepcionális  felfogás  kibervilágával,  amely  tehát  a  „világháló”
fogalmához legközelebb álló entitás, az abszolút kibertér.
 
Infrastrukturális térfelfogások
Az  infrastruktúra,  azaz  a  háttérfeltételek  rendszere,  szerkezete  a  világhálóval  és  a
virtuális  világgal  kapcsolatban  is  megnevezhető,  mely  első  közelítésben  a  számítógépes
hálózatok  effektív  kapcsolatainak  kiszolgálóit,  a  háttérben meghúzódó  kábelrendszereket  és
egyéb átviteli megoldásokat jelenti. A világhálóval kapcsolatos térelemek, térfelfogások közül
minden  bizonnyal  ez  áll  legközelebb  a  fizikai  térhez,  ezért  –  első  ránézésre  –  ez  tűnik
legkönnyebben ábrázolhatónak  (1. ábra). E megközelítés a kiberteret,  illetve a  térelemeket a
valós világban is megjelenő szerkezeti egységekből építi fel. Fő elemei a gerincvezetékek, az
optikai  és  egyéb  kábelek,  stb.,  amelyben  ezen  számítógépes  világ  interakciói  valójában
lezajlanak.
 
A „site map”-ek terei
A kifejezés, „site map” (oldal térkép), a gyakorlottabb Internet használók számára nem
ismeretlen.  Legelterjedtebb  jelentése:  útmutató,  eligazító  oldal. A  terjedelmesebb  honlapok
külön eligazító oldalon közlik a webhely tartalmát szimbólumokkal, képekkel, címláncokkal.
Az  ilyen  betétek  lényege,  hogy  átlátható  és  könnyen  kezelhető  vázlatképet  tárjanak  a
felhasználó  elé,  hasonlóképpen,  mint  a  tartalomjegyzék  egy  könyv  elején  (2.  ábra).  A
kibergeográfiában a site map-eknek részben másféle, alapjaiban azonban hasonló alkalmazása
terjedt el. Itt a site map-ek az angol fordításhoz kapcsolódóan szó szerint értendőek, azaz egy
webhely  (webterület)  térképének  felelnek meg. Ez  tehát  egy modellezési  eljárás  lett,  amely
bármely  Internetes  oldal-csokor  felmérésére  lehetőséget  ad  (és  nem  csak  azokéra,  ahol már
elkészültek  a  felhasználóbarát  eligazító  oldalak).  A  site  map-ek  merőben  új  virtuális  teret
vizsgálnak.  Itt már  szó  sem  lehet  fizikai  leképezésről,  földrajzi  lokalizációról. A  különféle
weboldalak kapcsolata, egymás mellettisége, egymás utánisága kizárólag a virtuális világban,
a kibertérben értelmezhető.
 
A sajátos „páva” modellek terei
Az  egyik  legelvontabb  virtuális  térrel  foglalkozik  a  kibergeográfia  azon  irányzata,
amely  az  ún.  peacock  (páva)  modelleket  használja.  A  modellkészítés  az  ún.  tracerouter
(nyomkövető)  eljárás  továbbvitelére  épül,  melynek  lényege,  hogy  az  egyes  információs
csomagoknak a kábelhálózaton történő haladását, útvonalát a kiindulási helytől a célállomásig
nyomon követik, majd ezt vizuális módon is megjelenítik. A térképek elkészítésekor speciális
programokat  használnak,  amelyek  a  különféle  Internet-címek  helyzetét  próbálják
meghatározni. Ellentétben  a nyomkövető  eljárások  általános  alkalmazásával ez esetben nem
feladat, hogy az eredményeket a  földrajzi vagy  fizikai  térben  is elhelyezzék,  fontos azonban
az  egymáshoz  viszonyított  helyzetük  meghatározása.  A  végeredményként  kapott  fa-
szerkezethez  vagy  pávatollhoz  hasonló  ábra  az  egyes  Internet-címek, mint  csomópontok  és
végpontok virtuális helyzetét próbálja képszerűen megjeleníteni  (3. ábra). Az elágazások  (és
módszertani  okokból  tulajdonképpen  a  végpontok  is)  az  ún.  routereknek5
  felelnek  meg, 
                                                

 A  fogalmat számos kutató, köztük J. December és C. Carazo-Chandler használja az elektronikus rendszereket
összefogó szövevény megnevezésére.

 Router: útvonalválasztó, az információegység haladását irányító berendezés.   5
amelyek  szorosan  kötődnek  az  egyes  weboldalakat  szolgáltató  szerverekhez.  Ezzel  az
eljárással  tehát  az  Internet  belső  szerkezetét  tárhatjuk  fel,  a  végpontokhoz  pedig
hozzákapcsolhatjuk  az  előbb  ismertetett  site map-eket,  amellyel  tulajdonképpen  a  rendszer
legalsó  szintjéig  is  eljuthatunk.  A  páva-térképhez  kapcsolódó  virtuális  tér  a  világháló
alaptulajdonságából  fakadóan  folyton  változik,  növekszik  vagy  csökken,  tágul  vagy
összehúzódik,  teljes  feltérképezése  lehetetlen vállalkozásnak  tűnik. A kiberterek e kiemelten
speciális  fajtája  már  szinte  egészen  elrugaszkodik  a  fizikai  világtól  és  önálló  teret,
kimondottan belső teret képez.
A kibertér grafikus megjelenítései, köztük kiváltképp a páva-modellek első ránézésre a
fraktálszerű  felépítést  sugallják.  A  fraktálgeometriát  esetünkben  a  kibertér  dimenziójának
meghatározásához is érdemes használni. Bár ezek az ábrák nem tisztázzák, hogy a virtuális tér
pontosan  hány  dimenziós,  számításokkal  megállapítható,  hogy  a  sík  és  a  tér  közötti
törtdimenzióról  lehet  szó.  A  fraktálokhoz  hasonlóan  ez  a  rendszer  felépítésében  nagyjából
önhasonlónak  nevezhető  (amennyire  ez  egy  társadalmi  képződménytől  elvárható),  a  hálózat
csak a legutolsó felhasználóknál ér véget, ha szigorúan értelmezzük a szisztémát.
 
A virtuális világok
A virtuális világok az eddigiekben említett kibertérrel ellentétben a világháló, de főleg
az  Internet  nyelvrendszerében  egy  jól  meghatározott  szűkebb  jelentéssel  is  bírnak.  A
szakzsargonban  virtual  reality  (VR)  vagy  virtuális  valóság  néven  ismert  fogalom  a
számítógép  képernyőjén  megjelenő  térhatású  grafikai  ábrázolás,  gyakorlatiasabban
fogalmazva  a  számítógép  billentyűzetét  használva  egy  „gépen  belüli”  térben  lépegethetünk
jobbra és balra. Legújabb formáiban már nem csak egyes szoftverekben, hanem a világhálón
generált,  több  számítógép együttes erejéből képzett világokban barangolhatunk. A kifejezés,
„világ”, egészen konkrétan értendő. Olyan speciális  teret kell elképzelnünk, amelyben utcák,
épületek,  városok  léteznek,  és  ami  ennél  is  lényegesebb,  egyes  formáinál  „élő”  emberek  is
vannak,  akiket  a  világháló  egy másik  pontján  egy másik  terminálról  egy másik  számítógép
előtt ülő ember irányít.

 A  kibertér  különféle  megközelítései  az  említetteken  túl  további  változatokkal  is
kiegészíthetők, ám így is nyilvánvaló e fogalom sokszínűsége. 
 
Térkategóriák a virtuális térben
 
El  lehet  fogadni  azokat  a  nézeteket,  melyek  szerint  a  kibertér  szakít  a  korábbi
térfelfogásainkkal,  mivel  számos  olyan  fizikai  alapvonás,  amely  egy  halmazt  térré  tesz,
esetünkben nem is létezik. Másrészt viszont el kell utasítani azokat a kijelentéseket, amelyek
azt  állítják,  hogy  a  kibervilágnak  egyáltalán  nincsenek  térszerkezeti  elemei.  Az  alapvető
térkategóriákat  definiáló  regionális  tudomány  (NEMES NAGY  J.  1998)  illetve  a  geográfia
által  használt  fogalmak  érdekes  és  gyökeresen  eltérő  megvilágításba  kerülhetnek,  ha  a
virtuális világ terében értelmezzük azokat.

 A külső és belső tér
Ha  a  regionális  tudomány  külső  terekre  alkotott  definícióját  vesszük  alapul,  akkor  a
világhálóhoz  kapcsolódóan  külső  térnek  csak  olyan  tereket  nevezhetünk,  amelyekben
meghatározóan  jelen  van  a  lokalizáció,  a  földi  (földrajzi)  térhez  kapcsolás momentuma. A
világháló  mint  hálózat,  csomópontok  és  összekötő  vonalak,  azaz  kábelrendszerek
összességének  nevezhető  fizikai  valójában,  és  éppen  ez  az  a  dolog,  amin  keresztül
megragadható  a  földrajzi  térben  lévő  helyzet,  elvégezhető  a  lokalizáció.  A  világháló, más
szóval a kibervilág külső terének tehát a rendszerhez köthető infrastrukturális tartozékok földi
térszerkezetét  nevezzük.  Belső  térről  ezt  követően  akkor  lehet  szó,  amikor  a  kibertér   6
önmagában  mutat  térjellemzőket,  egyenlőtlenséget  és  rendezettséget,  mely  feltételnek
megfelelő  tértípusokra  a  kibertér  többi megközelítésében  lelhetünk. A  két  tértípus  nehezen
megragadható  kapcsolatát  több  megközelítésben  lehet  értelmezni.  Az  első,  konkrétabb
módozat  szerint  a  külső  és  belső  tér  kapcsolódási  pontjait  olyan  fizikai  eszközök,  mint  a
szerverek (és esetenként maguk a terminálok) jelentik, amelyek a ténylegesen virtuális világot
a világháló  fizikai kábelrendszerével összekötik. A második, elméletibb elképzelés  szerint a
felhasználó ember maga az, aki miközben a géppel a világhálót használja, fejében a virtuális
világot képezi  le. Ez utóbbi kifejezetten a  site map-ek, a páva  terek és a virtuális valóságok
eseténél tükröződik

forrás:geogr.elte.hu/REF/REF_Cikkek/JA_virtualis_ter.pdf