A hely
Mészáros Rezső tanulmányában Manuel Castells-t idézi, aki azt állítja, hogy a kibertér
hely  nélküli  (placeless)  tér.  Állítása  igaz  abban  az  esetben,  ha  a  kiberterek  belső  tereire
utalunk,  s  a  hely  fizikai  értelmezését  használjuk. Kiszélesítve  azonban  a  kiberterekről  és  a
hely  definíciójáról  alkotott  álláspontunkat,  megfogalmazhatjuk  azokat  a  fogódzókat,
amelyeket helyeknek  tekinthetünk  ebben az összefüggésrendszerben. A világháló használata
közben  lépésről  lépésre  más  jelenik  meg  a  képernyőnkön,  amit  ha  gyakorlati  mivoltában
vizsgálunk,  akkor  letöltött  adatállományokról  kell  beszélnünk,  amelyeket  saját  gépünkről
nézünk,  és  amelyeket  nem  őriz meg  a  computerünk,  csak nagyon  elenyésző hányadban. Ha
kissé  elrugaszkodunk  ettől  az  állásponttól,  akkor  inkább  úgy  fogalmazhatunk,  hogy  ezek  a
világ  különböző  pontjain  található  szerverekre  fölhelyezett  adatcsomagok,  melyeket
tulajdonképpen csak meglátogatunk, nem másoljuk át ezeket effektív módon saját gépünkre.
A virtuálisabb nézet felé haladva ezek a kibertér egyes kikötőpontjai, ahonnan meghatározott
további  kikötők  felé  haladhatunk. Mindegyik  elképzelésből  érződik,  hogy  ezek  az  egymás
után  elérhető  egységek  a  háló  világában  az  elemi  részeknek  feleltethetők meg. A  virtuális
térben  helynek  tehát  azt  a  térrészt  lehet  tekinteni,  ahol  az  egyes  elkülönülő  információs
alapcsomagok  találhatók. A hely megjelenési  formái a virtuális  térben az egyes weblapok, a
világháló  külső  terében  pedig  az  egyes  kábelhálózati  elemek,  pontosabban  fogalmazva  a
hálózati csomópontokban  található  szerverek és  routerek. A virtuális  térben a helyek elérése
alapvetően  két  módon  történhet:  egyrészt  az  egyes  weblapok  ún.  hyperlink-jeit  használva
lépegethetünk  helyről  helyre  (oldalról  oldalra),  másrészt  az  URL-címek  (www-címek)
beírásával  kvázi  „térugrásokat”  hajthatunk  végre.  A  világháló  külső  terében  persze
„ugrásokról”  nem  lehet  szó,  az  egyes helyek  csak  szigorú  egymásutánban  érhetők  el,  ami  a
fizikai megkötöttségek folyománya.
 
A helyzet
A  világháló  külső  terében  a  hálózati  csomópontok  egymáshoz  való  viszonyai
definiálják a  térelemek helyzeteit. Ily módon egymás mellettinek a hálózatban  is földrajzilag
szomszédos  pontokat  tekintjük.  Speciális  helyzetű,  központi  és  perifériális  helyek  is
kijelölhetők.  A  regionális  tudomány  alapdefiníciója  szerint  centrum  az  a  pont,  amely
összességében  az  adott  halmaz  többi  pontjához  a  legközelebb  van,  míg  perifériák  a
legtávolabbi pontok. A világháló e tekintetben sajátos földrajzi jelenség, amely – mint neve is
mutatja  –  a  világ  egészét  behálózza,  majdhogynem  homogén  rendszert  alkotva.  Ebből
kifolyólag  nem  találunk  olyan  helyet,  amely  a  gömb  alakú  földfelszínen  központi  vagy
periférikus lenne.
A  kibertér másik  változatánál  az  egyes  vonalszakaszok  két  végpontján  elhelyezkedő
szerverek, számítógépek vagy routerek számítanak szomszédosnak, mely szomszédság abban
nyilvánul  meg,  hogy  közvetlenül  csak  és  kizárólag  egymással,  illetve  hasonlóan
hozzákapcsolódó  társaikkal  kommunikálnak.  Centrumok  azok  a  hálózati  csomópontok
lehetnek,  amelyek  a  legtöbb  kapcsolódással  rendelkeznek,  perifériák  pedig  a  hálózati
végpontok vagy legalábbis azok a csomópontok, amelyek már nagyon kis számú kapcsolattal   7
bírnak. A centrum és periféria  fogalmak a hálózatban nagyjából a nagy kiszolgálóközpontok
szuperszámítógépei és a végfelhasználók termináljai között vonhatók meg.
A kibertér leginkább virtuális változatánál, ahol a weblapok a helyek, a szomszédok az
egyes oldalakról hyperlinkekkel elérhető újabb oldalak. Viszonyuk érdekes lehet: ha az egyik
oldal  szomszédja a másiknak, az még nem  jelenti azt, hogy a másik biztosan szomszédja az
előzőnek. Nem biztos ugyanis, hogy az előző oldalra visszautaló hyperlink található ez utóbbi
oldalon.  A  kibertér  ezen  megközelítésben  cáfolható  Memarzia  kijelentése,  hogy  ebben  a
világban nincsenek kitüntetett helyek  (MEMARZIA, K. 1997). Nehezen megfogható ugyan,
de  centrumok  lehetnek  ebben  a  világban  a  keresőoldalak  (pl.  Altavista,  Yahoo),  amelyek
csomópontjai  az  információszerzésnek,  perifériák  pedig  a  zsákutcaszerű  oldalak  lehetnek,
ahonnan további hyperlink csatlakozás nem vehető igénybe.
 
A távolság
Általános  félreértés  a  kibertér  vonatkozásában,  hogy  itt  nincs  távolság  és
távolságfüggés.  Erre  jelent  cáfolatot,  hogy  a  geográfusok  a  kibertéren  belüli  távolságot
általában  egy hely  eléréséhez  szükséges  érintett hálózatok  számával  illetve az elérési  idővel
definiálják  (CARAZO-CHANDLER, C.  1998). Az  időtávolság  a  kibertérben  természetesen
külön értelmezést nyer.
A  való  és  a  virtuális  világnak  a  távolságra  és  az  utazási  időre  alkotott  fogalmai
hasonlóak, csak a közlekedés módja az, ami alapvetően eltérő. A világháló használata során,
amikor az egyik weboldalról a másikra  lépünk, azt az  illúziót keltjük magunkban, hogy nem
haladtunk  sehova,  mivel  időérzetünk  az  egészet  egy  pillanat  alatt  megtörténtnek  véli.
Mindeközben viszont  lehet, hogy óceánokat  léptünk át a másodperc  tört  része alatt. Az  idő,
bár rendkívül kicsiny értékű skálákon mozog, mégis mutat némi differenciáltságot a távolság
függvényében.  Általánosan  elmondható,  hogy  a  hosszabb  hálózati  szakaszt  megtevő
információcsomagok  lassabban  érik  el  végcéljukat,  amit  elsősorban  az  adott  hálózati
vonalszakasz minősége, valamint a haladás során érintett routerek és más irányító és átengedő
berendezések  száma  és  minősége  befolyásol.  A  világhálón  haladó  információcsomag
legegyszerűbb esetben egy vonalszakasz két vége között akadálytalanul haladhat, alig néhány
milliszekundumnyi  időt  felhasználva.  Legtöbbször  azonban  a  vonalhálózatot  irányító
berendezések  sorába  ütközik,  amelyek  feladataik  elvégzéséhez  természetesen  rövidke  időt
kell,  hogy  igénybe  vegyenek.  Ez  az  időtöbblet  az  információcsomag  útjának  összidejét
gyarapítja.  Az  egyes  pontok  között  eltelt  időt,  mint  negyedik  dimenziót,  más  néven
időtávolságot nevezhetjük a kibertérben definiálható egyik fajta távolságnak.
Hazai  példákat  is  találhatunk  az  időtávolságok  geográfiai  érzékeltetésére.  A
nyomkövető  (tracerouter)  elemző  programok  ugyanis  lehetőséget  nyújtanak  az
információcsomagok  által  érintett  hálózati  csomópontok  előzőtől  számított  elérési  idejének
regisztrálásra,  amelyekből  végül  kiszámítható  a  kezdő  és  a  végpont  időtávolsága.  A
programmal  lehetőség  van  továbbá  az  érintett  routerek,  illetve  a hozzájuk  tartozó  szerverek
földrajzi  helyének  meghatározására  is.  A  tracerouterek  jelentősége  tehát,  hogy
összekapcsolják  a  kiberteret  a  valóságos  földrajzi  térrel,  felvázolják  a  virtuális  világban
haladó  információ  mozgási  útvonalát  a  kézzel  fogható  reális  világ  helyeihez  kötve.  A
programmal  kiszámított  hálózati  távolság  a  hagyományosan  ismert  geográfiai  tértől  eltérő
képet  mutat.  Ezt  bizonyítják  azok  a  kísérletek  is,  amelyekben  magyarországi  hálózati
pontokról  hollandiai,  szlovákiai  és  romániai  pontok  elérését  vizsgálták  (JAKOBI Á,  2000).
Míg a hollandiai címet rövid idő alatt és relatíve kevés csomóponton keresztül sikerült elérni,
addig  a  szomszédos  Szlovákiába  csak  nagy  európai  kerülők  megtétele  után,  viszonylag
hosszabb  idő  alatt  lehetett  eljutni. Az  ugyancsak  szomszédos Romániába  ennél  is  hosszabb
idő  alatt,  jóval  több  állomást  –  köztük  egyesült  államokbelieket  –  érintve  haladt  az
információs  impulzus  (4.  ábra). A  kibertérben  haladva  a  gerincvezetékek  és  a  hierarchikus   8
hálózati  összeköttetések  a  meghatározóak,  a  földrajzi  közelség  nem  feltétlenül  jelent  kis
távolságot.
 
Az irány
Általánosságban  fogalmazva  az  irány két objektum  egymáshoz viszonyított helyzetét
−  a  távolságukkal  együtt  −  jellemző  térparaméter. A  világháló  külső  terében  egyértelműen
megfeleltethető  a  fogalomnak  az  egyes  csomópontok  relatív  helyzete,  hiszen mindegyikhez
rendelhető helykoordináta ugyanabban a viszonyítási  rendszerben. Ugyanakkor az összekötő
vonalak,  a  kábelek  iránya  is  definiálható,  egyértelműen  megmondható,  hogy  egy  vezeték
merre, mely  földrajzi pont  felé, milyen  irányba halad. A virtuálisabb belső kibertér esetében
viszont  nem  tudunk  stabil  viszonyítási  alapot  jelentő  koordináta-rendszert  kialakítani.
Viszonyítási pont  talán az éppen aktuális oldal  lehet, amelyet a felhasználó adott pillanatban
monitorján  néz.  Egy  adott weboldalon  állva  lefelé  és  felfelé  is  haladhatunk  a már  gyakran
említett  hyperlinkek  segítségével.  Kiléphetünk,  beléphetünk  egy-egy  új  térrészbe,
áthaladhatunk  rajta  vagy  visszamehetünk  az  előző  helyre.  Itt  tehát  az  egyes  linkekkel
összekötött weboldalak  egymáshoz  viszonyított  helyzetéről  beszélhetünk,  és  az  iránynak  is
inkább  a  mozgáshoz  és  kevésbé  a  statikus  állapothoz  kötődő  értelmezését  használhatjuk.
Mindezt viszont csak a saját szemszögünkből állíthatjuk. Nem készíthető olyan kép, amely a
világ minden pontján mindenki számára világosan ugyanazokat az irányokat tükrözné.
 
A határ
A  világháló  kiberterei  folyamatosnak,  egybefüggőnek  tűnnek,  ettől  függetlenül
léteznek  benne  határszerű  objektumok. Ha  a  határ  fogalmát mint  összekapcsoló  elem  vagy
mint kapu  értelmezzük,  akkor  a  routerek  és  az ún. gateway  (átjáró, kapu)  szerverek  szintén
bizonyos határoknak nevezhetők. Az  információs egység csak eddig a határig haladhat, s ha
nincs megfelelő utasítással  (paranccsal)  ellátva,  akkor nem  juthat  tovább, megragad  ennél  a
határnál. A világhálón, és különösen az Interneten kalandozva azonban a határ egyik másfajta
megjelenésével  is  találkozhatunk.  A  kibertér  bizonyos  helyei  csak  speciális  szűrőkön
keresztül  érhetők  el,  amelyek  tényleges megjelenési  formái  a  jelszóval  védett  helyek. Ezek
tulajdonképpen  biztonsági  elemek,  amelyek  elhatárolják  az  egyes  belsőbb  tereket  az
illetéktelen  felhasználóktól.  Ebben  az  esetben  tehát  a  határ  bizonyos  egymástól  elkülönülő
speciális  térrészek  összekapcsoló  pontja,  amely  azonban  csak  az  egyik  irányban  mutat
elhatároló funkciót. Jelszóval ugyanis csak a bejutáskor van dolgunk, a térrész elhagyásakor a
határ tulajdonképpen egyszerűen átléphető.
 
A szintek
A kibertérhez kapcsolódó  szint  fogalom  a  terek vertikális  tagoltságának hierarchikus
típusát mutatja több vonatkozásban is. A hálózati rendszer alapjellege a hierarchizáltság, tehát
az, hogy a hálózat egyes pontjai kiemelt jelentőségűek, fontosabb elosztó szerepet töltenek be
azáltal, hogy csak ezeken áthaladva érhetőek el egyes  további pontok. Ez egy nagyjából alá-
és  fölérendeltségi  viszony,  függés,  amely megmutatkozhat  abban,  ahogyan  a  felsőbb  szintű
csomópont  szabályozhatja,  hogy milyen  információ  juthat  az  alsóbb  szintre,  vagy  éppen  a
felsőbb  szint működési zavarai esetén az összes alatta  levő  is  rosszul működik. A világháló
effajta hierarchizált felépítése talán az egyik legjellegzetesebb tértudományi sajátossága.
Hierarchia  figyelhető meg a virtuálisabb belső  térben  is, a weboldalakon kalandozva.
A  szinteknek  egy  kissé  eltérő  értelmezése  a  világhálóval  kapcsolatban,  ha  nem  a
hierarchizáltságra  helyezzük  a  hangsúlyt,  hanem  az  egymásra  épülésre.  A  kibertérben  –
akárcsak  a  társadalom  térségi  szintjei  esetében  –  elkülöníthetjük  egymástól  a  makro-  és
mikrotereket.  Az  értelmezéshez  támaszt  nyújt  a  koncepcionális  térfelfogásoknál  említett
irányzat.
 
Záró megjegyzések
 
Újszerűségéből adódóan a kibertér és a kibergeográfia még számos kiaknázatlan témát
tartogat a kutatók számára, ugyanakkor sok egyéni megközelítés és gondolat született már az
eddigi  vizsgálatok  során  is.  További  elméleti  és  gyakorlati  következtetések  szükségesek  a
kibertér  egyedi  és  általános  jellemzőinek  feltárásához,  valamint  a  klasszikus  geográfiai
áramlatokhoz  és  eszközökhöz  való  közelítéséhez.  Ehhez  kapcsolódóan  kiemelt  vizsgálati
kérdés lehet annak feltárása, hogy miként illeszkedik ez az „új tér” a hagyományos társadalmi
terekhez, milyen módon hat azokra. 
  

forrás:geogr.elte.hu/REF/REF_Cikkek/JA_virtualis_ter.pdf