Eddig 
Megjelenés helye: Magyar Tudomány, 2002/11., pp. 1482-1491.

  Elfogadott  magyar  elnevezés  híján  a  kibergeográfia,  cybergeográfia,  virtuális  geográfia,  virtuális  földrajz
kifejezések a tanulmányban szinonimaként fordulnak elő.    2
nem  látott  és  nem  tapasztalt  jelenségek,  folyamatok,  ok-okozati  kapcsolatok  és  nem  utolsó
sorban problémák kerültek elő.
A téma aktualitását tehát nem szükséges magyarázni, annál inkább a témát magát: mit
is takar a virtuális világ térbelisége, mi a kibergeográfia? Az angol Michael Batty szerint, aki
virtuális geográfia néven használja a fogalomkört, a kibergeográfia (virtuális geográfia) olyan
helyeket  és  tereket  tartalmaz, melyekben  a  digitális  világ  kifejezésre  talál. A  virtuális  világ
nagyjából  egyenlő  ezekkel  a  terekkel  és  természetesen  az  ehhez  kapcsolódó  jelenségeknek
tradicionális földrajzi módszerekkel történő megfigyelésével (BATTY, M. 1997).
Batty  szerint  két  dolog  vezetett  a  virtuális  geográfia  kialakulásához  (vagy
kialakulásának szükségességéhez). Az első a számítástechnika fejlődéséhez köthető, melynek
során először a bináris alapú (1/0) gondolkodás, majd újítások, innovációk sorozatán keresztül
a  hétköznapi  élet  személyi  számítógépei  és  a  hozzájuk  kapcsolódó mentalitás  terjedt  el. A
mindennapi  életbe  lassan beszivárgott  a  számítástechnika,  s  szinte minden  téren  ismertté  és
elismertté  vált.  A  virtuális  geográfia  kialakulásához  –  azon  kívül,  hogy  maga  a
számítástechnika elterjedtté vált – a felhasználói programok fejlődése, azon belül is a grafikai
jellegűek  javulása  jelentett nagy  lendítőerőt. Batty szerint a grafikai programok és a speciális
ún.  virtuális  világot  vagy  virtuális  valóságot  (virtual  reality)  készíteni  képes  programok  a
legfontosabbak, melyek egész környezeti komplexeket képesek alkotni a számítógépen belül.
Kiemeli továbbá a kimondottan földrajzi alkalmazások (térinformatika, GIS, stb.) jelentőségét
is,  amelyek  azonban  egyértelműen  a  valós  földrajzi  világhoz  kapcsolhatók.  A  valós  világ
geográfiájának  behelyezése  a  számítógépbe  illetve  a  „gépen  belüli  fiktív”  földrajzi  terek
felfedezése  és  kapcsolataik  ily  módon  a  virtuális  geográfia  két  pillérét  alkotják.  A
kibergeográfia  felbukkanásának  másik  tényezője  az  a  XX.  század  végi  konvergencia  volt,
amely  a  computerek  és  a kommunikáció  szférái között  alakult ki. Nem  is olyan  rég  a világ
számítógépeinek  többsége  még  csak  egyszerű,  különálló  számítógép  volt,  de  hirtelen
tömegével hálózatokba  szerveződtek és elkezdték közös erőforrásaikat használni. A hálózati
kommunikáció  megváltoztatta  a  valós  világ  földrajzát  miközben  a  virtuális  világok
geográfiája, pontosabban tere, hatalmas fejlődésbe léphetett a háló segítségével.
A  kibergeográfiának  más  megközelítései  is  léteznek,  bár  alapjait  tekintve  az
előbbiekhez  nagyon  közel  állóak. Martin Dodge  szerint  a  kibergeográfia  nem más, mint  a
kibertér  (cyberspace)  tanulmányozása,  azé  a  világé,  amely  a  számítógép  képernyője mögött
húzódik (DODGE, M. 1998). Ezen új tér létrejöttének következményeként – állítja Dodge – a
geográfiának  kötelessége  volt  elkezdenie  e  „világok”  új  dimenzióinak  és
alapkarakterisztikáinak  feltárását.  A  kibertér  sokféle  változatát  ismerték  fel,  melyek  mind
igényt  tartanak  a  geográfiai  szemléletű  analízisre  és  kutatásra.  Dodge  a  kiberföldrajzzal
foglalkozó geográfusok egyik legfőbb feladatának tekinti, hogy munkájukkal hozzájáruljanak
a  digitális  világ  emberi megértéséhez,  továbbá  információkat  nyújtsanak  arról, hogy miként
formálódik és hogyan kell egyáltalán „használni” ezt a világot, valamint hogy milyen hatásai
vannak ennek a világnak a valós világra és az emberekre.
Meg kell említeni Christian Carazo-Chandler nevét is, aki tudományos dolgozatában a
kibergeográfiával  kapcsolatban  hangsúlyozza  azt  a  kettősséget,  mely  szerint  a  valós  világ
földrajza meglehetősen  eltér  a  virtuális  geográfiától,  ugyanakkor más  viszonylatban  nagyon
sok  hasonló  vonásuk  van  („eltérő mégis  ugyanolyan”  koncepció)  (CARAZO-CHANDLER,
C. 1998). Elmélete az egyik legmeghatározóbb kutatási irányt alapozza meg.
Egyes  szűkebb  értelmezések  szerint  a  kibergeográfia  kizárólag  a  szoftverekben
megjelenő képi, grafikai  elemek, geográfiai vonatkozású  alkalmazásokban  fellelhető  területi
és  térbeli  dolgok  vizsgálatával  foglalkozik.  Bár  Helen  Couclesis  a  kibergeográfia
kérdésfeltevéseinél a virtuális és a valós földrajzi világ kapcsolatát szintén kutatásra érdemes
témakörnek  tartja,  a  kibergeográfiát  ennél  szűkebb,  jobban  elváló  diszciplínaként  kezeli. A
virtuális  geográfia  „hagyományos”  földrajzzal  való  viszonyát  inkább  a  különálló  kutatási
területek  kölcsönhatásaiként  értelmezi.  Couclesis  kutatásai  középpontjában  egyrészt  a  GIS   3
szoftvereket,  másrészt  a  bármiféle  területiséget  hordozó  egyéb  programokat
(játékprogramokat,  virtuális  világokat  kezelő  alkalmazásokat)  helyezi,  mely  két  főcsoport
közös vonása, hogy a számítógépen belül képeznek tereket (COUCLESIS, H. 1997). Ebben a
tekintetben Couclesis elméletére  igaz Dodge már fentebb  is említett véleménye, azaz hogy a
kibergeográfia azt a teret elemzi, amely a számítógép képernyője mögött húzódik.
A kibergeográfiáról  alkotott  legtöbb  felfogás  inkább  a  tágabb értelmezést  fogadja el.
Ez  tehát  tartalmazza  egyrészt  a  szűkebben  vett  kibergeográfia  szerinti  terekkel  foglalkozó
vagy  azokat  alkalmazó  számítógépes  programok  csoportjának  földrajzi  típusú  vizsgálatát,
ezen  felül  azonban  a  világhálóhoz,  az  információs  társadalomhoz kapcsolódó  egyéb  területi
jelenségek és folyamatok elemzésének körét is.

 Mi a kibertér?
 
A  kibertér  fogalma  tulajdonképpen  már  a  világháló,  mint  rendszer  kialakulásának
pillanatától  kezdve  létezett.  Legáltalánosabban  William  Gibson  fogalmaz,  aki  szerint  a
kibertér  egyfajta  kollektív  hallucináció  vagy  benyomás,  a  számítógépes  adatok  grafikai
reprezentációja (GIBSON, W. 1984). Más, abszolutista nézet szerint a kibertér maga az éter,
amely  a  computerek  bensőjét  illetve  egymás  közötti  szféráikat  foglalja  el  (SARDAR,  Z.  –
RAVETZ,  J.  R.  1995),  avagy  ez  az  információs  korszak  otthona,  ahol  a  jövő  városlakói
fognak lakni (BARLOW, J. P. 1991).
  Matthew  McNabb  szellemesen  állapítja  meg,  hogy  a  kibertér  az  a  hely,  ahol  a
telefonhívások  éppen  haladnak,  vagy  ahol  a  faxolt  üzenetünk  éppen  található  a
faxberendezésünk és a célállomás között. Ugyanígy fogalmaz az Internet vonatkozásában is: a
hálózat  információja nem valamely  számítógép hard disk-jén, hanem  a kibertér  egy pontján
lebegve  található,  várva  az  embereket,  hogy  hajóikat  (computereiket)  odanavigálják.
(McNABB, M. 1998).

 A virtuális világ terei, a kibertér különböző értelmezései
 
A kibertér különféle elképzeléseiből leszűrhető, hogy ez a tér az új komputerizált világ
sajátos, elvont  tere, amely értelmezésében és megjelenésében  is egyaránt rendkívül sokszínű.
Mészáros  Rezső  is  megállapítja,  hogy  szaporodnak  azok  a  kísérletek,  amelyek  a  kibertér
feltérképezését,  geometriai,  formai  és  szerkezeti  jellemzőinek  feltárását  tűzik  ki  célul.  A
számos eltérő megközelítés legjellemzőbb változatai – amelyek a következőkben olvashatók –
legfőképpen  aszerint  határolhatók  el  egymástól,  hogy  a  kiberterek  mely  csoportjával
foglalkoznak.
 
Koncepcionális térfelfogások
A  virtuális  világ  tereinek  vizsgálatában  elsőként  az  ún.  koncepcionális  (fogalmi)
kiberterekkel érdemes  foglalkozni. E  felfogások a virtuális világ,  illetőleg a világháló széles
értelmezését  használják3
,  így  a  kutatások  középpontjában  e  tágan  értelmezett  körön  belüli
részelemek  egymás  közötti  kapcsolatai  foglalnak  helyet.  A  virtuális  tér  ebben  az
értelmezésben a különféle elektronikus kommunikációs rendszerek önálló belső tereiből épül
fel  (DECEMBER, J. 1995).  Ilyen önálló  tér például az  Internet  tere, a BITNET  tere vagy az
UUCP  tere, melyek különálló – egymással csekély kapcsolatú –  információközlő hálózatok,
tehát  elkülönülő  világok,  szuverén  terek.  Az  egyes  terek  további  téregységekre  bonthatók,
melyek hasonlóképpen  jól elkülönülő  szférákhoz kapcsolhatók.

 
 forrás:geogr.elte.hu/REF/REF_Cikkek/JA_virtualis_ter.pdf