Schimanek Emilnek (1872-1955) jelentős szerepe volt a magyarországi Diesel-motorgyártás elindításában. Oktató munkája mellett érdemi tevékenységet fejtett ki a motortervezésben. Ő volt az első magyarországi hűtőház tervezője is. Herrmann Miksa (1868-1944) tanári pályája a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskolán indult, s lett a József Műegyetem professzora. Közben 1926-1929 között a kereskedelemügyi tárca vezetője. Liska József (1883-1967) tudományos munkájában foglalkozott az egyenáramú gépek szikrafeszültségével, a fékmágnesek méretezésével, a transzformátorok elméleti és üzemi kérdéseivel. Ő lett 1950-ben a Villamosmérnöki Kar első dékánja. (Ugyanis addig Magyarországon nem volt villamosmérnök képzés. Viszont több neves tanár ? Zipernowsky, Verebély, Liska ? e szakterület tárgyköreit adta elő.) Verebél˙ László (1883-1959) részt vett Kandó Kálmán mellett az olasz államvasutak villamosításában. Nevéhez kötődik az országos villamos-energia hálózat megtervezése, a bánhidai Erőmű felépítése. Pattantyús-Ábrahám Géza (1885-1956) 1930-ban lett a Műegyetem professzora. Gazdag szakirodalmi munkásságából kiemelendő az ?Általános géptan? és ?A gépek üzemtana? c. munkája (ez utóbbi 14 kiadást ért meg). A nagy tanáregyéniségek sorát gazdagította. A mérnökképzés mellett fontosnak tartotta a mérnöktovábbképzés ügyét is. Ő vetette fel először az 1931-es Országos Mérnökkongresszuson a Mérnöki Továbbképző Intézet alapításának gondolatát. (A Mérnöki Továbbképző Intézetről a későbbiekben még szólunk.)

Ebben az időben a Vegyészmérnöki Karon tanított Zemplén Géza, Varga József, Náray-Szabó István, Csűrös Zoltán.

Zemplén Gézának (1883-1956) jelentős szerepe volt a magyarországi szerves vegyipar kialakításában. Tudományos munkássága érdemben járult hozzá a magyar szerveskémia nemzetközi elismertetéséhez. (Az ő tanszékén dolgozott 1956-ig Oláh György, aki tudományos eredményeiért 1994-ben Nobel-díjat kapott.) Varga József (1891-1956) legjelentősebb kutatási eredményeit a műbenzinek és motorhajtó anyagok területén érte el (közben 1939-ben kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter lett, melyről 1943-ban lemondott). Náray-Szabó István (1899-1972) 1938-tól volt a Műegyetem Kémia-fizika Tanszékének professzora. 1947-ben ? törvénytelenül ? távolították el az egyetemről. Csűrös Zoltán (1901-1979) a Goldberger-gyár által alapított Textilkémiai Tanszék professzora lett. Alapítója (1946) az Élet és Tudomány c. folyóiratnak. Kutató munkájában a szénhidrátokkal, a szálas anyagokkal, valamint a heterogén katalízis sokoldalú vizsgálatával foglalkozott.

A műegyetemi természettudományi tárgyak oktatását ? hasonlóan a mérnöki tudományterületekhez ? jelentős hazai és nemzetközi elismertségű tanárok tanították. A korábban már elmondottakhoz hasonlóan így volt ez ebben az időben is. Kőnig Gyula (1849-1913) munkásságát folytató Kürschák József (1864-1933) mellett kezdte műegyetemi tanári pályáját Szentmártony (Stachó) Tibor (1895-1965). Munkásságának középpontjában a valószínűségszámítás kérdései álltak. Egerváry Jenő (1891-1958) az ökonometriában alkalmazott gráfelméleti munkájával megalapította a ?magyar iskolá?-t, s jelentősek voltak mátrixelméleti kutatásai.

A Mérnöki Továbbképző Intézet megalakulása (1939)

Az előzőekben vizsgáltuk a mérnökképzés magyarországi történetét. Többször hangsúlyoztuk, hogy különösen az önálló Műegyetem 1871-es létrejötte óta jelentős szerepet töltött be nem csupán a műszaki értelmiség utánpótlásának biztosításában, létszámának növelésében, de hazai és nemzetközi elismertségű tanárai formálói tudtak lenni a magyar ipar fejlődésének, s találmányaikkal, szabadalmaikkal mérföldkövek voltak a technikai kultúrában itthon és külföldön. Éppen ezek az eredmények hozták szinte törvényszerűen magukkal a színvonalas mérnökképzésre épülő továbbképzés gondolatának felvetését és megvalósítását. A következőkben erről szólunk.

A mérnökök szervezett továbbképzésének gondolata már 1914-ben felvetődött a Magyar Mérnök- és Építész Egylet szegedi szakosztályának matematikai tanfolyamán. E tanfolyamok sorát megtörte az I. világháború. A Műegyetem tanácsának 1924. november 21-i ülésén vetették fel ismét a mérnöktovábbképzés gondolatát, melyet a professzori kar egyértelműen támogatott. A vallás- és közoktatásügyi minisztériumba felterjesztett tervezet jóváhagyása után kezdetét vette egy üzemgazdasági és közgazdasági tanfolyam. A közgazdasági továbbképzés sikeres fogadtatása után egyre intenzívebben fogalmazódott meg a mérnökök továbbképzésének ügye.

1931. április 19-én és 20-án megtartott Magyar Országos Mérnökkongresszuson Pattantyús Á. Géza (1885-1956) professzor (akinek tanári működéséről már szóltunk) ?A mérnökök nevelése és képzése? címmel megtartott előadásában kiemelte a mérnökök szervezett továbbképzésének fontosságát, melyet az elfogadott határozatban is megfogalmaztak.

1936. december 16-án tartották meg az Országos Felsőoktatási Kongresszust, ahol Mihailich Győző (1877-1966) ? tanári és kutatói pályájáról már szóltunk ? ?Mérnökképzés? című előadásában ismételten sürgette Pattantyús professzor 1931-es gondolatának megvalósítását, azt, hogy ?a mérnökök továbbképzési céljából létesítessék a Műegyetemmel kapcsolatban ?Mérnöki Továbbképző Intézet?.

Hóman Bálint (1885-1951) vallás- és közoktatásügyi miniszter 1939. július 26-án hagyta jóvá a Szervezeti Szabályzatot, s ezzel létrejött Európa első mérnöktovábbképző intézete. Az intézet első igazgatója Mihailich Győző professzor lett. Megkezdődött a tanfolyami programok kidolgozása, amelyek a műszaki értelmiség különböző szakképzettségű és munkakörű csoportjainak érdemi továbbképzését szolgálták. A Mérnöki Továbbképző Intézet, a tanfolyamain elhangzott előadásokat nagyon rövid idő alatt megjelentette, így eljuthatott azokhoz is, akik nem tudtak ezeken részt venni. A műszaki és természettudományi tárgykörök mellett a pedagógia, pszichológia különböző területeiről hangzottak el előadások.

A II. világháború harcai alig értek véget Magyarországon, amikor megindult az oktatás a Műegyetemen (1945. április 3.), illetve újra indultak a Mérnöki Továbbképző Intézet tanfolyamai. A különböző előadások megjelentetése mellett újra indult a ?Technika? c. havi szakfolyóirat, valamint 1947-ben megindította angol nyelven a ?Műegyetemi Közlemények?-et. A Műegyetemi Közlemények joggal tekinthető a később induló és napjainkban (immár karonként és tudományterületi, ún. tematikus számokkal) megjelenő ?Periodica Polytechnica? elődjének.

Az elmúlt évtizedekben Mérnöktovábbképző Intézet (ma ez a hivatalos neve) sem volt mentes a sokszor felülről végrehajtott reformoktól. De különböző időszakok vezetői keresték és megtalálták ? különösen érvényes ez napjainkra ? az egykori alapítók elképzeléseinek szellemében a változó kor változó igényeihez való jó alkalmazkodást.

Mérnökképzés (1944-1949)

Bizonyos értelemben már közvetlenül a háború befejezése után, még az Ideiglenes Nemzeti Kormány tevékenységének idején egyre nyilvánvalóbb lett, hogy az 1934-ben létrehozott szervezeti keretek fokozatosan átalakulnak. Ennek első megnyilvánulása volt, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormány 8.740/1945. M.E. sz. rendeletével a létrehozott Agrártudományi Egyetemhez csatolta a Mezőgazdasági és Állatorvosi Kart, majd a Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar is önálló szervezeti keretben kezdett működni. Mindezekkel párhuzamosan megkezdődött az esti-levelező oktatás bevezetésének előkészítés. Ugyanis 1947 tavaszán egy olyan műszaki főiskola létesítését határozták el, ahol biztosítható a munka melletti továbbtanulás lehetősége. 1947 őszén indult a képzés az Állami Műszaki Főiskolán (Magyar Közlöny 1947/27. sz.). A 3 éves képzési idejű intézmény 1951-ig működött. Ekkor vezették be a magyarországi műszaki egyetemeken az esti-levelező oktatást (Magyar Közlöny 1951/117. sz.). Az Állami Műszaki Főiskola igazgatója Vörös Imre (1903-1984) professzor lett. A Főiskola létrehozásával párhuzamosan napirendre került a műegyetemi reform.

Az 1948-as LVII. tc. (Magyar Közlöny, 1948. december 28.) alapján létrejött a Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem. Az 1949. évi XXII. tv. arról rendelkezett, hogy Sopronban Földmérő képzés indul, s ennek megfelelően 1949-ben megalakult az Erdő- és Földmérőmérnöki Kar, majd döntés született arról, hogy az erdőmérnöki képzés az Agrártudományi Egyetem keretei között folyik, de soproni székhellyel. (Ez a szervezeti keret 1950. június 15-én szűnt meg.)

Az 1949. évi XXIII. tv. arról intézkedett, hogy létre kell hozni Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetemet Gépészmérnöki majd Bánya- és Kohómérnöki Karokkal. Az egyetem első rektora Szádeczky-Kardoss Elemér (1903-1984) lett.

Az egykori József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem megmaradt keretében egy ún. Nehézvegyipari Kart hoztak létre veszprémi székhellyel, mely az 1951. évi XXV. tv. alapján kivált a Műegyetem kötelékétől, s megalakult a Veszprémi Vegyipari Egyetem. A kar első dékánja ill. rektora Polinszky Károly (1922-1998) lett.

1951-ben a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 19. sz. törvényerejű rendeletével Szegeden létrehozta a Közlekedési Műszaki Egyetemet. Az átszervezések érintették a Műegyetem belső struktúráját is, ugyanis a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1949. évi 15. törvényerejű rendelete alapján megalakult a Villamosmérnöki Kar erősáramú és gyengeáramú szakokkal. 1949-ben az oktatás három évfolyammal kezdődött. A másod- és harmadéves hallgatókat a Gépészmérnöki Kartól vették át. Ennek megfelelően Magyarországon az első villamosmérnöki okleveleket 1950-ben adták ki. A Villamosmérnöki Kar első dékánja Liska József (1883-1967) professzor lett.

A Műegyetem keretei között működött 1950-1957 között a Hadmérnöki Kar. Ebben az időszakban az alábbi karok voltak a Budapesti Műszaki Egyetemen:
Építőmérnöki Kar
Építészmérnöki Kar
Gépészmérnöki Kar
Villamosmérnöki Kar
Hadmérnöki Kar

1952-ben megalakult az Építő és Építészmérnöki Karokból az Építőipari Műszaki Egyetem, melyhez 1955-ben került az ekkor már Szolnokon működő Közlekedési Műszaki Egyetem, amely ettől kezdve Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem (ÉKME) néven folytatta tevékenységét, a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Gépészmérnöki, Vegyészmérnöki, Villamosmérnöki, s 1957-ig Hadmérnöki Karokkal működött.

1967-ben egyesítették a két budapesti székhelyű műszaki egyetemet Budapesti Műszaki Egyetem (BME) néven. 

forrás:scitech.mtesz.hu/11nemeth/index.html