Sportvezetési reformok mint a politikai hatalomváltás előkísérletei

A sportélet finom rezdülései a hatalomért folytatott harc olyan epizódjait is feleleveníthetik, amelyeket nem őrzött meg a politikai krónika.

A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front 1944. december 2-án Szegeden elfogadott közös programja alapján az újjáépítésen fáradozó népi szervezetek felvették a nemzeti bizottság nevet, és kilátásba helyezték, hogy ennek helyi tagozataiban a pártok paritásos alapon, egymást támogatva fognak működni.

A konkrét tettek vonalán azonban az ígéretet ahol lehetett megszegték. Amikor 1945 január végén a Budapesti Nemzeti Bizottság (BNB) megalakította a Legfelsőbb Sport Tanácsot (LST), elfeledkeztek a kisgazdapárti képviseletről. Az adott feltételek között legaktívabbnak mutatkozó kommunista párt már Szegeden elkezdte kiépíteni MADISZ pozícióit. A Budapesten létrehozott Nemzeti Sport Bizottság (NSB) személyi összetételében viszont a szociáldemokraták közigazgatási rutinja került felül. Ennek eredményeként a testületet 12 SZDP, 1 FKgP, 1 NPP és 1 párton kívüli képviselőből állították össze. Mintegy válaszul a kommunista párt a MADISZ-on belül önálló sportközpontot szervezett, március 19-én pedig megalakította az MKP KV Sport Osztályát. (A későbbiekben megváltoztatta az NSB személyi összetételét, majd öt főre emeltette az LST létszámát.) Innen már csak egy lépés volt a többé-kevésbé nyílt pártjellegű sportközpontok körüli rajzás. A nyíltság terén élen jártak a szociáldemokraták a Barátság, a kisgazdák a Kinizsi, majd a nemzeti parasztok a Kossuth sportközpont megalakításával. 1946 végén – a MADISZ-t is ideszámítva – a négy szervezet befolyása mintegy 1200 sportklubra terjedt ki. (Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy a MADISZ kivételével a többi központ {III-608.} nem hagyott maradandó nyomot a magyar sport történetében.)

Az egymással botcsinálta szövetségben haladó két munkáspárt egyik legpozitívabb lépése volt az 1945. május 31-én megalakított Munkás Sport Központ (MSK) tevékenysége. Az MSK rendelkezett az OSK és az egykori leventeegyesületek vagyonának maradványaival, ezeket szétosztotta a nyomorban tengődő sportalakulatok között, a későbbiekben pedig sportszer- és felszerelés-készítő műhelyeket is szervezett.

A politikai torzsalkodások árnyékában éledezni kezdett a tényleges sporttevékenység. Április 24-én megjelent az NSB hivatalos lapja, a Népsport. Május 1-jét a Munkás Testedző Egyesület és az újjászerveződő sportági szakszövetségek látványos atlétikai, kerékpár, birkózó, ökölvívó és labdarúgó vetélkedőkkel, néptánc- és tornabemutatókkal ünnepelték a Millenárison. Május 7-én a Vasas és a Ferencváros csapatának mérkőzésével megkezdődött a budapesti és Pest környéki klubok „átmeneti” labdarúgó-bajnoksága. Az innen közlekedési nehézségek miatt kirekesztett vidéki szövetségek a kerületeiken belül követhették a fővárosi példát.

Az MSK kezdeményezésére augusztusban került sor az I. Országos Sportnapokra (OSN), amelyek Nyíregyházától Sopronig megmozgatták a sport iránt érdeklődő fiatalságot. Budapesten tornászbajnokságot és motoros Grand Prix-t rendeztek. A legnagyobb sikernek azonban a nemzetközi sportkapcsolatok helyreállításában mérföldkőnek számító 83. és 84. magyar–osztrák labdarúgó válogatott találkozók örvendhettek (2:0, 5:2). A sportnapok kapcsán összehívták az I. Országos Sportkongresszust, ahol a munkássportmozgalom megváltozott célkitűzései, a demokratikus ifjúság sportélete, a vidéki sport problémái, az olimpiai eszméhez való viszony és az új szellemű szakkáderképzés szerepelt a napirenden. Ősszel hozzáláttak az ország egész területét behálózó, valamennyi osztályra kiterjesztett bajnokság beindításához, majd az általános iskolák testnevelési tanterveinek előkészítéséhez.
A nemzetközi sportkapcsolatok új irányai

A normalizált sportélet nélkülözhetetlen velejáróiként újra kezdődő nemzetközi vetélkedőket elsősorban a határ menti városok, Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs és Kaposvár vasutasegyleteinek szabadjeggyel rendelkező tagjai már 1945 májusától szorgalmazták. Ettől számítva november elejéig mintegy 15 román–magyar, 12 osztrák–magyar és 7 jugoszláv–magyar sporttalálkozóról van tudomásunk. A spontán vagy személyi ismeretség alapján szervezett mérkőzések mellett meginduló, lassan hivatalossá vált nemzetközi kapcsolatok terén három fő irány kezdett kialakulni:

1. A Balkán felé induló tapogatózás 1945. november 9-én kapott hivatalos színezetet, amikor a Barcs Sándor vezette NSB küldöttség Belgrádba utazott és konkrét megállapodásokat kötött a jugoszláv sportvezetőkkel. A Belgrádban megkezdett tárgyalások 1945 decemberében Bukarestben folytatódtak, ahol hazánkat bekapcsolták a konföderációs Balkán Játékok versenysorozatába. Az 1947. évi bukaresti (atlétika), a belgrádi (labdarúgó), a bukaresti (sportlövész), a ljubljanai (torna), a szófiai (sakk és birkózó), valamint a budapesti (úszó és vízilabda) sikereink után a rendezőbizottság úgy határozott, hogy az 1948. évi versenysorozat nyitó és záró ünnepségeit Budapestre bízzák. Az ide meghívott csehszlovák és lengyel sportolókra való tekintettel a rendezvény a Balkán-Közép-európai Játékok elnevezést fogja kapni. Az utóbbiakból a magyarok a durazzói (úszó, műugró), a szófiai (röplabda) és a zágrábi{III-609.} (birkózó) versenyeken vettek részt. A többi rendezvényre – részben a NOB Törökország és Görögország diszkriminációja miatti tiltakozása, másrészt a játékok Duna-konföderációs célkitűzései elleni szovjet fellépések miatt – nem került sor.

2. A nyugati országokkal felújított sportkapcsolataink fontos mérföldkövei voltak a Főiskolai Világbajnokságok 1946-ban lezajlott Téli (Davos) és Nyári (Párizs) Játékain, az Oslói Atlétikai Eb-n (1946), a Stockholmi Szabadfogású Birkózó Eb-n (1946) és a Dublini Ökölvívó Eb-n (1947) elért sikereink. De az említetteknél is nagyobb jelentősége volt annak, hogy a NOB titkárság az 1947. február elején Lausanne-ba látogató magyar küldött előtt megerősítette hazánk sportolóinak meghívását az 1948-ban St. Moritz-ban sorra kerülő Téli, illetve a Londonban rendezendő Nyári Olimpiai Játékokra. Ennek hatására alakult újjá 1947. február 16-án a Magyar Olimpiai Bizottság, amely intézőbizottságot jelölt ki azzal a megbízatással, hogy gyorsítsák fel a Londonban színre lépő magyar sportolók szereplésének előkészítését. A következő napon megérkezett Otto Mayer kancellár levele, amelyben arról értesített, hogy az ifjú Horthy Miklós helyébe ajánlott Mező Ferenc megkapta NOB tagsági megbízatását.

3. A Szovjetunió Állami Testnevelési és Sportbizottsága és a Magyar Sport Főtanács vezetői között 1947 áprilisában Moszkvában kezdődtek hivatalos tárgyalások. Itt a magyar sport jövőjére vonatkozó kérdéseken kívül a Szovjetunió nemzetközi szakszövetségi és NOB tagsági támogatásáról, a sportági találkozókról és a két ország sportvezetőinek tapasztalatcseréjéről volt szó. Még ez év augusztusában hazánkba látogatott az első hivatalos szovjet sportdelegáció és velük együtt a Moszkvai Torpedó labdarúgócsapata, amely Budapesten és vidéken játszott mérkőzéseket.
A szovjet típusú államszocialista sportszerkezet létrehozásának első (1947–1948)
és második (1950–1951) lépcsője

Az 1947. február 10-én megkötött párizsi békeszerződést követően a Szövetséges Ellenőrző Bizottság angol, amerikai és francia tagjai lassanként elhagyták Magyarországot. Moszkva lehetőséget kapott arra, hogy az MKP közreműködésével lépéseket tegyen az ország közigazgatásában is a szovjet minta bevezetésére.

Az átalakítás megkezdéséhez mintegy modellként kínálkozott a hazai sportapparátus, mert itt az MKP a közigazgatás és a kultúra más területeit megelőző kulcspozíciókat szerzett. A magyarországi élsport vonulatához az itteni köztudat – a szovjet övezetbe került többi országot messze meghaladó – a valóságosnál nagyobb társadalmi szerepet és emocionális illúziókat fűzött. A magyar sportélet korabeli mértékadó köreinek tudatában még mindig meghatározó maradt az 1930-as évtized végének és az 1940-es évek elejének apolitikussága, gondolkodás nélküli cselekvésre nevelő eklektikus hatása. A börtönbe kerültek vagy a nyugatra menekültek elenyésző hányadán kívül a sportvezetésben járatos derékhad zöme színlelt vagy valóságos lelkesedéssel vállalta a megnyíló lehetőségek szolgálatát. Farkas Mihály honvédelmi miniszter aktivistái, szakmailag a megnyerteknek erre a szférájára támaszkodva kezdték meg az MKP 1947. november 23-án nyilvánosságra hozott, majd a koalíciós pártok javaslataival módosult sportprogramjának végrehajtását.

Az átalakítási program – a többi kultúrterülethez viszonyítva is tetszetősnek tűnő – sportmozgalmi hátterét az MSK, majd a Szakszervezeti {III-610.} Sportosztály jól időzített röplabdakampányai, mezítlábas labdarúgó-vetélkedői, asztalitenisz, atlétika, birkózó és sakk „népi-bajnokságai”, falujáró sportnapjai, iskolai sportudvarépítő akciói, tehetségkutató versenyei, Rákosi és Népszava Kupa tömegakciói biztosították.

A sportirányítás államszocialista átszervezésének első lépéseit felgyorsították a közelgő londoni olimpiára való felkészítés sürgető feladatai is. A Hegyi Gyula elnökletével 1948. március 5-én megalakított Országos Sporthivatal (OSH) a sportélet társadalmi fórumait az anyagi támogatás elosztásával, a nemzetközi programok koordinálásával, valamint függetlenített apparátusuk fenntartásának magára vállalásával irányította, illetve ellenőrizte. Megkezdték a Népstadion alapozását, az Alkotás utcai Vöröskeresztes Kórház átalakítását Országos Testnevelési és Sportorvosi Intézetté (OTSI), a TF újjáépítését és kibővítését, valamint a leginkább tönkrement vidéki pályák épületeinek rendbetételét.

A Népstadion