Esküvői népszokások
Az esküvő több ezer éves múltra tekint vissza. Olykor országok sorsa múlt azon, hogy királyok gyermekei egybe keljenek, máskor egy-egy család biztosította vele anyagi jólétét. Ma már nem az apa választja ki leánya jövendőbelijét, s nem is kerül sor gyermekkorban az eljegyzésre. Ma már az esküvők, a házastársi szeretet szentségeként, önként és szerelemből köttetnek, a hagyományok azonban ma is fontos szerepet játszanak a házasságkötésben.

Menyasszonyfillérek
Régi szokás, hogy a fiatal lányok filléreket, forintokat gyűjtöttek, hogy maguk vehessék meg esküvői cipőjüket. A hagyomány szerint szerint ez a menyasszony takarékosságának bizonyítéka és a boldog házasság biztosítéka volt.

Tányértörés
Az ifjú párnak a lakodalom helyszínére való megérkezéskor együtt földhöz kell csapni egy tányért annak jeléül, hogy ez legyen az utolsó, vagyis a házasok soha többé ne veszekedjenek. A darabokra hulló tányér emellett a bőséget is jelképezi: minél több cserépre esik szét, annál gazdagabbak lesznek az új házasok. Ha a vőlegény és a menyasszony együtt sepri fel az összetört tányér darabjait, bizonyságot tesznek a násznép előtt arról, hogy közös életük egymás segítésében, boldogan fog telni.

Régi, új, kölcsönkapott és kék
Az angol eredetű szokás, miszerint a menyasszony esküvőjén viseljen valami régit, újat, kölcsönkapottat és kéket, hazájában nem négy, hanem öt elemből áll. A régi a menyasszony és  családja közötti kapcsolatot jelképezi, emlékeztetve az arát a szülőkre és a gyermekévekre. Az új a házassággal létrejött családi kapcsolatot testesíti meg. A kölcsönkapott jelképet a menyasszony  elméletileg egy már férjhez ment, boldog házasságban élő asszonytól kapja, így a sikeres kapcsolat záloga. A kék a tisztaság és a hűség jelképe, Szűz Mária jellegzetes színe. Mindezeken felül Angliában az ezüst jelenik meg ötödik esküvői jelképként, méghozzá hatpennis érme formájában, amit a menyasszony a bal cipőjébe tesz. Ez gazdaságot és jólét hoz a házasoknak.

Virág- és rizsszórás
Az egyik legszebb régi szokás, a termékenységet jelképezi és bő gyermekáldást kíván az ifjú párnak.

Esküvői sorfal
Az ifjú házasoknak gyakran a vendégek és barátok sorfala között kell elhagyniuk a templomot. Ilyenkor ők megpróbálják megakadályozni, hogy a pár átjusson. Ez a házasság folyamán felmerülő akadályok együttes legyőzésére utal.

A menyasszony elrablása
Régi szokás, hogy a menyasszonyt a lakodalom férfitagjai elrabolják, s egy közeli helyre szórakozni viszik. A vőlegény kötelessége ilyenkor, hogy megtalálja ifjú feleségét és annak elrablóit, s a helyszínen néhány feladat teljesítése vagy az elfogyasztott italok számlájának rendezése ellenében kaphatja vissza feleségét. Ha azonban a vőlegény magával viszi a menyasszonyi csokrot, felmentést kap a fizetés kötelezettsége alól, és az elrablónak magának kell fizetnie a cehhet.

A menyasszonyi csokor eldobása
A vőfély az esküvői szertartás után felkéri az eladó sorban lévő lányokat, hogy gyűljenek egy csoportba. A menyasszony a hajadonoknak hátat fordítva feldobja csokrát a levegőbe, s aki elkapja, az megy legközelebb férjhez, s mindenki, aki tanúja volt ennek, hivatalos lesz abba a lakodalomba is.

Harisnyakötő eldobása
A menyasszonyi csokor eldobásához hasonló szokás a harisnyakötő vagy combfodor eldobása. Ezúttal a nőtlen férfiaknak kell megkísérelni, hogy elkapják a vőlegény által eldobott harisnyakötőt, hogy mielőbb feleséget találjanak maguknak.

A fátyol levetése vagy koszorútánc
Az örömanya leveszi lánya fejéről a fátylat, a menyasszonyt bevezetik egy lányok által alkotott körbe. A lányok a fátylat mint egy tetőt feszítik ki a menyasszony feje fölé és körtáncot lejtenek körülötte. A tánc után a menyasszony fogja a fátylat, és annak a lánynak a fejére teszi, akiről gondolja, hogy a legközelebbi menyasszony lesz.

A menyasszony átvitele a küszöbön
Ha az ifjú pár már szerencsésen túl van az esküvői ünnepségen, a vőlegénynek még van egy kedves kötelessége: amikor először lépnek be új otthonukba, karjában tartva kell feleségét átvinni a küszöbön. Ezzel a hagyomány szerint becsapják a gonosz szellemeket, hogy csak egy személy lép be a lakásba.

Kenyér és só
Régi szokás, hogy a rokonok és ismerősök kenyeret és sót nyújtanak át az ifjú párnak akkor, amikor először látogatták meg őket új otthonukban. Régen a kenyér a legfontosabb élelem volt, a só pedig igen drága ajándék. Ma azt jelképezi, hogy a jólét sohase múljon el a háztól.

Tűzugrás
Magyar esküvői népszokás a tűzugrás. Vidéki lakodalmakban szalmából kisebb tüzet raktak az udvaron vagy az úton, s ezt kellett a menyasszonynak átugrania. Ez a szokás a bajoktól való megtisztulást példázta.

A menyasszony cipőjének elrablása, elárverezése
A lakodalom alatt a vendégek valamelyike az asztal alatt lopózva, egy váratlan pillanatban elcseni a menyasszony cipőjét. Ha ez sikerült, jöhet az árverés: egy kalapot hordoznak körbe, és minden vendégnek ebbe kell beledobni az előző árverező által felajánlott összeg, és az általa felajánlott összeg különbségét. Utolsóként a vőlegény árverez, hogy az asszony visszakaphassa a cipőjét, s megkaphassa a pénzzel teli kalapot is. Egy másik változat szerint a férj csak úgy válthatja ki a cipőt, ha abból pezsgőt iszik vagy valamilyen más tréfa áldozatává válik.

Menyasszonytánc
A menyasszonytánc során az ara még fehér ruhában egy utolsó hosszú táncot lejt a lakodalom minden férfitagjával. Ez az utolsó alkalom, hogy a menyasszonyt jó pénzért „eltántorítsák” döntésétől. A vőfély egy letakart fazekat vagy lábost és egy fakanalat vesz a kezébe, hangosan többször összeüti, s közben elkiáltja magát: "Eladó a menyasszony!" Ilyenkor a vendégek sorban táncolnak a menyasszonnyal, de csak akkor, ha a fazékba pénzt dobnak. Amikor már szinte mindenki táncolt, s a vőlegény megunja, hogy párja kézről-kézre jár, ellopja a fazekat, odaszalad az asszonyhoz, ölbe kapja, és kiszalad vele az ajtón. Általában ezután történik a menyecske ruhába való átöltözés.

Menyecskeruha, menyecsketánc
Éjfél után, általában a menyasszonytánc végeztével elszaladt ifjú ara piros menyecskeruhában és kontyba tűzött hajjal érkezett vissza a lakodalomba, annak jeleként, hogy immáron nem menyasszony, hanem új asszony. A házasság elhálása általában a menyasszonytánc után következett, s a menyecskeruha piros színe a vérre utalva az ártatlanság elvesztésének jelképe volt. Faluhelyen az új asszony első kötelessége a lakodalmas ház kisöprése volt, ami közben a legények folyton zavarták és szétrúgták a szemetet. Ebből alakult ki a menyecsketánc hagyománya: az átöltözve visszatérő párnak egy seprűvel és lapáttal a kezében kell elkezdeni táncolni; s násznép tagjai pedig aprópénz szórnak a padlóra, amit az ifjú házasoknak a tánc közben együtt fel kell söpörni és egy vödörbe kell gyűjteni. Amikor már majdnem készen vannak és minden érmét a vödörbe gyűjtöttek, valaki felrúgja a vödröt, s a fiatalok kezdhetik előről. Végül a vödör tartalma az ifjú házasoké lesz.