Kámoni Arborétum

Címe: 9707 Szombathely, Szent Imre herceg útja 102.

Kezelője: Erdészeti Tudományos Intézet

Telefon: 94/311-352

Telefax: 94/336-556

E-mail: -

Terület: 27 ha

Taxonok száma: 2500

Nyitva tartás: április 1-től október 31-ig: minden nap 8–18 óráig,

november 1-től március 31-ig: 

8–16 óra között.

Belépődíj: van.

Szakvezetés: van, előzetes bejelentés esetén.

Megközelítése: Az arborétumba Szombathely központjából a Paragvári út–Szent Imre herceg útján, vagy a vasútállomástól induló 2-es jelű herényi, helyi járatú autóbusszal lehet eljutni.

Az arborétum területe 1642 óta a Saághy család birtokában volt. Ebben az időben vizenyős, ligetes terület lehetett. A patak mentén húzódó, egykor összefüggő galériaerdőnek ma csak a maradványai találhatók.

Az első díszfákat Saághy Mihály telepítette az 1860-as években. Érdeklődését inkább a méhészet kötötte le, az egzóták telepítésével valószínűleg csak az akkori divatot követte. Fia, dr. Saághy István kezdte az arborétum tervszerű, tényleges telepítését az 1890-es évek elején, alig 4 hektár területen. Az első évtizedben nagy ütemben folyt a telepítés, a századfordulóra az első területrész betelepítése lényegé-ben befejeződött. Saághy a fő hangsúlyt a fenyőfélék telepítésére helyezte, a növényanyagot részben külföldi faiskolákból, részben pedig külföldi botanikus kertekkel való csereforgalom útján szerezte be.

A 20-as években Saághy 6 hektárra bővítette arborétumának területét. Ekkor Saághy már a legkiválóbb dendrológusok közé számított, igen nagy fajismeretével, tapasztalatával és arborétumának gazdag gyűjteményével. A kert gazdagságáról az 1920-ban az Erdészeti Lapokban Gayer Gyulától megjelent leírásból kaphatunk áttekintést. 244 fenyő és 310 lombos taxon szerepel ebben a jegyzékben. A fenyők száma kimagasló, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy hazánkban csak 6–7 fenyőfaj tekinthető honosnak. Kedvenc növényei a fenyőkön kívül a Magnoliák, a Rhododendronok és az örökzöldek voltak.

A 30-as években az arborétumot faiskolával egészítette ki, melyben főleg a nehezen beszerezhető, ritka fajok szaporításával és forgalmazásával foglalkozott. Csemetekertjében és üvegházában a kényesebb munkákat önmaga végezte, így a magvetést, dugványozást, oltást, szemzést sem bízta másra.

A bővülő arborétum fenntartása egyre nagyobb terhet rótt az alapítóra. Anyagi helyzete rosszabbodott, így az arborétum mind gondozatlanabbá vált. 1940-ben súlyosan megbetegedett és 1945-ben az ausztriai Atterseeben elhunyt. Úgy tűnt, a teljes pusztulás vár az arborétumra: a háború éveiben katonai alakulatok dúlták és a háborút követő ínséges években a környék tűzhelyeiben vált hamuvá a sok-sok érték.

A pusztulástól Bánó István, a Szombathelyi Állami Erdőgazdaság akkori erdőmérnöke mentette meg az arborétumot. Az ország legnevesebb dendrológusai segítettek a megmaradt növényanyag számbavételében és meghatározásában. Feltérképezte a maradék növényállományt, felújította a 3 ha-os csemetekertet, melyet öntözőberendezéssel is elláttak. 1948–49-ben felépültek a vegetatív szaporításhoz szükséges üvegházak is.

A kert 1950-ben természetvédelmi terület lett. 1953-ban az arborétum kezelését az Erdészeti Tudományos Intézet vette át, Bánó István megbízott kutató vezetésével. A nagyarányú fejlesztésekkel a mélyebb fekvésű területeken tavakat, a kikerülő földből sziklakertet létesítettek. 1953–58-ban alakították ki az arborétum keleti részén a 7 kh területű fenyőplantázst is.

Azóta a kert növényállománya a korábbinak többszörösére növekedett, 27 ha-on mintegy 2500 fa- és cserjefajjal. Ezzel párhuzamosan a Kámoni Arborétum a fenyőnemesítés egyik fontos kutatóbázisává is fejlődött. A szakmai feladatokon túl fontos szerepet tölt be az oktatásban, a nemzetközi kapcsolatok kialakításában és közjóléti feladatok ellátásában. Az arborétum évente mintegy 30 ezer látogatót vonz.