Az európai folklór,

ezen belül a magyar népköltészet meghatározó, gazdag műfaja a történeti monda. A történeti mondákban egyrészt egy-egy család vagy falu történetének fontos eseményei, kiemelkedő egyéniségei, másrészt a magyar történelem hősei, küzdelmei elevenednek meg. Így ezek a történetek megerősíthetik mind a kis (család, falu), mind a nagyobb közösségek (tájegység, népcsoport, etnikum) összetartozás-tudatát.
OTKA-pályázatom célja az MTA Néprajzi Kutatóintézet tulajdonában lévő Magyar Történeti Mondaarchívum bővítése, kiegészítése, pontosítása, struktúrájának kialakítása, számítógépes adatbázisának kiépítése volt. A kéziratos gyűjteményből igyekeztem kialakítani egy rendezett szövegkatasztert, a tematikus főcsoportokon belül alcsoportokat, típuscsaládokat jelöltem meg, A mondákat gyűjtési adataikkal számítógépre viszem, az adatbáziskezelő program segítségével a szövegek a monda valamennyi felvett adata alapján visszakereshetőek (tematikus fő- és alcsoportok, motívum, gyűjtés helye, ideje, adatközlő adatai). Beírhatjuk tehát például keresőszónak, hogy Szent László, és a program kigyűjti azokat a felvitt mondaszövegeket, amelyeknek hőse Szent László, vagy beírjuk keresőszónak azt, hogy Páty, és megkapjuk azokat a szövegeket, amelyeknek a gyűjtési helye vagy esetleg az adatközlőjének születési helye volt a kérdéses földrajzi hely. Az adatbáziskezelő program segítségével több szempontú keresés valósítható meg; szándékom az, hogy kutatók és érdeklődők számára elérhetővé tegyem e műfaj bő és rendezett archívumát. A távlati cél az - amin a pályázat lezárását követően is dolgozom -, hogy az Archívum majd az Interneten keresztül is hozzáférhető legyen.
Az Archívum bővítése, a mondaszövegek elrendezése állandóan felvet műfajelméleti problémákat, hiszen nagyon sok történet esetén a műfajhatárok elmosódnak, több műfajhoz is besorolhatóak - meséhez, hiedelemmondához, anekdotához stb. Két olyan nagyobb tematikus egységet is feldolgoztam, melyre igaz a műfaji sokszínűség: az előjelekről, jövendölésekről, jóslásokról szóló mondákat és a bányászmondákat.
A bányászmondák között vannak olyanok, amelyek műfajilag a történeti mondához tartoznak, például a következő: "Egy bányabáró nagyon nyomorgatta a bányászokat. Hírit vette ennek Mátyás király, és titokba beszegődött a bányába tisztviselőnek, hogy nyugodtan szétnézhessen egy kicsit. Látta, hogy milyen gazemberségre készülnek a bányagróf emberei, de hagyta. A pénztáros igazságos ember vót, nem akarta, hogy becsapják a bányászt. Ezért el akarták tenni láb alól. Kieszelték, hogy feltörik a kasszáját, ellopják a pénzt, becsukatják. Úgy is vót. Befalazták a bányába a szerencsétlent. Másnap megjelent Mátyás király nagy kísérettel, és kiszabadította, a bányabárót meg a pereputtyát elcsapatta. Nagyon a szívén viselte a bányászok sorsát, merthogy a város azelőtt az anyjáé vót. De ő mindenhova elment, ahol a szegényeket sanyargatták, és igazságot tett." (Nagybánya, Hála József - Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák. Rudabánya, 2001. 46.)
Vannak viszont a bányászmondák között olyanok, amelyek műfajilag hiedelemmondák, mint például a következő: "Egy este két telepes bányász ment a bányához dolgozni. Amikor a légakna mellett elmentek, egyszerre nagy dobogás támadt mögöttük. Hátrafordultak. Hát, a légaknából fejetlen lovak nyargaltak ki és táncba kezdtek. A bányászok megijedtek és elkezdtek rohanni. Egészen az aknáig rohantak. Ott figyelmeztették társaikat, vigyázzanak, mert a fejetlen ló nagyon rosszat jelent. Remegve ment le a két bányász a bányába, a munkahelyen nagyon óvatosan dolgoztak. Aznap semmi sem történt. Másnap, amikor újra a munkahelyre értek és elkezdtek dolgozni, a fal megrepedt és víz öntötte el a bányát." (Sajószentpéter, Hála József - Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák. Rudabánya, 2001. 56.)
Kibővítettem az Archívum női hősökre vonatkozó folklórszövegeit (Mária Terézia, Erzsébet királyné, Báthory Erzsébet/Anna), melyek az Archívumban a Hősök tematikus főcsoporton belül kaptak helyet. A történeti mondák női hősei markánsan két csoportra oszthatók, melyek egymás tükörképszerű megfordításai: az egyik csoportot a szűzies, jámbor, nemes lelkű hölgyek, királynék alkotják, a másikat a gonosz, buja, csábító asszonyok. A női hősök mondakörének, szóbeli hagyományainak a lehetőségekhez képest teljes áttekintése alapján próbáltam meghatározni a pozitív és negatív női hősök karakterisztikus jegyeit. A pozitív női hős:
kitűnik testi-lelki szépségével,
jámbor,
férje hű társa,
odaadó anya,
könyörületes,
anyaként oltalmazza népét, az elesetteknek, a rászorulóknak akár férje ellenében is védelmezője. A házasfelek közti konfliktust általában egy harmadik személy szítja, többnyire az anyós, a férj anyja.
A "jó királyné" mindig minta valamennyi nő számára.
Ezt illusztrálja a következő Erzsébet királynéról szóló monda: "Hallottam az apámtul, hogy a botolást Ferenc Jóskáné töröltette el. Mert mikor a menyasszonya vót, Budán jártak, és egy katonát botoltak. Nagyon ordított. Azt mondta, hogy:
- Miféle ordítás ez?
- Á, kedves, hagyjuk! Nem tartozik ide!
- De kérlek, miért ordít az az ember?
Addig változtatta a menyasszonya, hogy megmondta, hogy egy katonát botoltak. Elmagyarázta. Elmentek és megnézte a nő a derest. Megsajnálta a katonát. Azt kérte Ferenc Jóska, hogy jegybe mit kér.
- Csak azt, hogy a botolást meg kell szüntetni.
Megadta. Eltörölték a botolást. Most laktanyafogság van." (Landgraf Ildikó: Emlékezet, hagyományozás, típusalkotás. Női hősök a történeti mondahagyományban. Ethnographia, 2001. 3-4. sz. 351.)

Erzsébet királyné magyar koronázási ruhás portréfotója
(Nagy képes milleniumi arcképcsarnok)
(mek.oszk.hu)

A negatív hősnő viszont:
Csak szeretne szép lenni, de ha szép is, annak ára van: fiatal lányok vérében fürdik (l. Báthory Erzsébet).
Hűtlen házastárs. A pozitív női hős jellemzője, hogy példamutató anya, a negatívé, hogy vagy gyermektelen, vagy törvénytelen a gyereke, (l. Báthory Erzsébet) vagy éppen rengeteg gyermeke van (mint pl. Mária Teréziának), ami féktelen természetét bizonyítja.
Nem féli az Istent.
Lássunk erre is egy szöveget:
"Báthory Erzsébet borzasztó rossz viselkedésű vót. A várkapitányal élt együtt. Vót neki megesküdött ura, micsodának hítták, azt még be sem engedte a hálószobájába sohase. Az ajtó előtt hált, mint a kutya." (Landgraf Ildikó: Emlékezet, hagyományozás, típusalkotás. Női hősök a történeti mondahagyományban. Ethnographia, 2001. 3-4. sz. 354.)

Csók István: Báthory Erzsébet (vázlat)
(hungart.euroweb.hu)

Egy archívum sohasem végcél, befejezett mű. Reményeim szerint a Magyar Történeti Mondaarchívum egy állandóan gazdagodó adattár lesz, amely segédeszköze lehet mindenfajta történeti mondakutatásnak, elméleti jellegű problémafelvetésnek, különböző szempontú - folklorisztikai, nyelvészeti, történeti - kutatásoknak, hasznos lehet mind a különböző tudományágak művelőinek, mind a népköltészet iránt érdeklődő olvasóknak.

forrás:otka.hu/index.php?akt_menu=1180