A Szép Magyarország magazin látványos képriportjaiban Magyarország legszebb tájait és épített emlékeit mutatja be, részletes leírással és bőséges illusztrációs anyaggal (fényképekkel, grafikákkal, térképekkel).
A Szép Magyarország magazin egyesíti az utazási magazinok értékeit - napra kész információit-, egy művészeti magazin szépségével.
A magazin lapszámai segítségével az olvasók egyaránt megismerhetik Magyarország népszerű és kevéssé ismert tájait. A beszámolókat szállás, program és étkezési ajánlatok egészítik ki.

A Szép Magyarország magazin teljes terjedelmében belföldi utazási helyszínek bemutatásával foglalkozik.

A Szép Magyarország magazin az elmúlt években az olvasók szeretete mellett, kiérdemelte a szakma elismerését is, ezt mutatja többek között a Műemlékek Nemzeti Gondnokságától kapott "Jövő Nemzedékért" díj illetve a Zsolnay médiapályázat első helyezése.

Nagy Lajos király 1367-ben adott engedélyt kedvelt udvari emberének, Himfy Benedek pozsonyi ispánnak, hogy kővárat emeltethessen a döbröntei uradalmának területén. A XV. század elejére a nemesi család politikai befolyása lehanyatlott, így a környékbeli földesurak egyre nagyobb területeket ragadtak el tőlük, sőt 1401-ben az a csúfos eset is megtörtént, hogy a Rátóti Gyulaffyak fegyvereseikkel megtámadták és kifosztották az erősséget is. Mivel birtokaik bevétele erősen lecsökkent, maga a Himfy família is a rablólovagok szintjére süllyedt. Leghírhedtebb rablásuk során 1464-ben a családtagok fegyveres szolgáikkal megrohanták és kirabolták a Szent Márton-hegyi (Pannonhalma) apátságot is, jelentős értékű kegytárgytól fosztva meg a szerzeteseket. Ezt már Hunyadi Mátyás király sem tűrhette, a Himfy család birtokait elkoboztatta és Kanizsai László bárónak adományozta.
Szarvaskő - Ferenc Tamás grafikája - rekonstrukciós elképzelés

Rövidesen visszakerült a garázda Himfyek tulajdonába, akik most a családon belül perelték egymást. Így értesülünk egy 1469-es feljegyzésből, hogy az erősségből éppen kiszorult Lőrinc úr embereivel megtámadta és kifosztotta Döbröntét. 1499-ben Himfy Imre feleségül adta Orsolya nevű leányát Essegvári Ferenchez, aki egyúttal zálogba vette a döbröntei várbirtokot is. A törökkel vívott 1526-os mohácsi csata utáni belháborús időszakban urai igyekeztek megerődíteni, ekkoriban emelték a hatalmas, vastag falú rondellát, aminek lőréseiből pusztító ágyútűz alá vehették a rohamozó ellenséget. 1547-ben még a pozsonyi országgyűlés öt lovas katonát fogadott fel a kicsiny helyőrség létszámának növelésére, de továbbra sem számították a jelentősebb véghelyek közé. Nádasdy Tamás nádorispán 1555-ös jelentésében még épségben említette Döbröntét, pusztulását valószínűleg egy török portyázó csapat okozhatta, később a gazdátlan romok köveit a környékbeli lakosság elhordta. Döbrönte várromjának falait a XXI. század elején részben restaurálták, de még sok részletét a föld mélye rejti.
Gyula vár.

A magyar történelem során várak százai szerepeltek a hadi krónikák lapjain, melyeket - miután hadi fontosságukat elvesztették - lerombolták. A legtöbb esetben a várfalak anyagát a lakosság bontotta el, hogy lakóházakat és háziállataiknak istállókat, raktárakat emeljenek belőle. A szerencsés kivételek közé tartozik a Fehér-Körös mentén emelkedő Gyula vára, amelyet napjainkra szépen felújított a műemlékvédelmi szakemberek gárdája.

Gyula - Ferenc Tamás grafikája - rekonstrukciós elképzelés

A helység neve egy 1313-as oklevélben Gyulamonostora néven fordul elő. Plébánosa 20 garas pápai tizedet fizetett, tehát már ekkoriban is a jelentősebb mezővárosokhoz tartozott. A híveihez bőkezű Zsigmond király 1387-ben Losonczy László báró tulajdonába juttatta a környező vidékkel együtt. A mintegy 20 településből szerveződő földesúri birtok központja Gyula lett, ahol az időközben gazdává váló Maróthy főnemesi família kezdett vár építésébe.

Mivel követ csak a messzi erdélyi hegyekből lehetett volna hozatni, a helyszínen talált agyag kiégetésével nyert téglát szemelték ki a nagyszabású munkálatok anyagául. Az építkezés gyorsan haladt, az 1405-ös esztendőben már várnagyáról tesz említést egy feljegyzés. Az értékes gyulai váruradalmat a Maróthyak fiúágon való kihalása után Mátyás király törvénytelen fiának, Corvin János liptói hercegnek adományozta. A herceg halála után özvegye, Frangepán Beatrix rendszeresen tartózkodott itt, majd ezen a helyen kötött házasságot Brandenburgi György őrgróffal, aki rövidesen megözvegyülvén megörökölte a birtokot.

A törökkel vívott 1526-os mohácsi csata után két pártra bomlott az országot vezető nemesség, a várat Ferdinánd és János király hívei is birtokolták, végül 1552-ben Ferdinánd szerezte meg. A bécsi hadvezetés igyekezett minden eszközzel modernizálni az erődítményt, aminek kapitányául 1560-ban Kerecsényi Lászlót nevezte ki.

II. Szulejmán szultán 1566-os nagy hadjárata idején Pertev pasa vezetésével külön sereget küldött ki elfoglalására. Az oszmán harcosok kilencheti igen nagy véráldozatokkal járó ostrommal jutottak birtokába, miután a megfogyatkozott és élelemhiányban is szenvedő védők - szabad elvonulás feltétele mellett - feladták a rommá lőtt véghelyet. A törökök azonban hitszegő módon megtámadták és lemészárolták a kivonulókat, maga Kerecsényi pedig rabságban halt meg.

A következő évszázadban Gyula vára szilárd őrhelyül szolgált az igazhitűeknek, akik innen kiindulva fegyverrel kényszerítették adózásra messzi környék lakosságát. Uralmuknak csak 1695 januárjában vetett véget a császáriak hosszú ideig tartó kiéheztető blokádja. Rövid epizódot jelentett 1705-ben a kuruc felkelők sikertelen ostroma, ami után az erősség végleg elvesztette katonai szerepét.

Külső védőműveit lebontották, a vizes árkokat betömték, így napjainkra csak a középkori belsővár tömbje maradt fenn. Ezt restaurálták oly nagyszerű módon, hogy a kapuján belépő látogatót azonnal magával ragadja a történelmi idők színpompás hangulata.

Nógrád vártörténet

A nógrádi várhegy a falu déli szélén magasodik. Az 50-60 m magasságú körös-körül meredek oldalú domb kiválóan védhető, a környéket uralja. Keletkezéséről nincs biztos adatunk. Anonymus említi krónikájában, hogy Novigrad várát bolgár-szlovák törzsek építették. A XI. századtól a váci püspök birtoka. A XI-XIII. században királyi várispánság és a vármegye központja volt.

Nógrád - Ferenc Tamás grafikája - rekonstrukciós elképzelés

Jelentősége először a XV. század közepén, a huszita támadások idején nőtt meg. Fénykorát Báthory Miklós püspök építkezései idején érte el. Katonai jelentősége mohács után lett. Előbb Szapolyai János, majd Ferdinánd király bortoka. 1544-ben a török elfoglalta. 1594-ben a keresztény seregek visszafoglalták. 1663-ban újból török kézre került. 1685-ben lőportornyába villám csapott, ezután a török őrség magára hagyta a várat. A kurucok kezdetben használták, de 1709-ben használhatatlanná tették, azóta rom. A fennsíkra épült vár szabálytalan alaprajzú, külső erődrendszerből és a 15. századi belső várból állt. 

forrás:csesznekivar.hu 

Kiemelném még a Nőklpaj magazint.Sok-sok érdekes dologgal-információval gazdagodhatsz olvasásával.Ime lásd! KLIKK!

Valamint mindenki figyelmébe ajánlotta Tőzsde magazin! KLIKK ITT!