|
Tájékoztatom a kedves olvasókat, hogy az ittlévő üzenőfal átmenetileg, hivatalos ok miatt nem elérhető.A bővebb információról
olvashattok
ITT A PELLENGÉR
|
|
|
|
|
|
|
A magyar kultúra nagykövete.
Talpraesett nép a magyar. Minden korban, minden földrészen megtalálja a számítását, akit balsorsa, kalandvágya, családi kötelékei ezer kilométerekre szakítottak is Európa közepétől.
Magyarország apró kis pont Európa közepén, elnagyoltabb térképeken szinte nem is látszik belőle semmi. Mégis, e kis nép kultúrája nélkül szegényebb lenne a világ, melyben élünk. Hisszük, hogy így van. Ez a kis nép minden korban adott valamit az egyetemes kultúrának. Lehet, hogy a nagy enciklopédiák nem fogják nyilvántartani Janus Pannonius, Balassi, Jókai, Ady nevét, de mi tudjuk, hogy az ő tündöklésük is kellett ahhoz, hogy emberivé formáljuk magunk körül a világot.
Tudjuk jól, hogy éljen a világ bármely pontján, aki magyar szót használ, az aggódva, kíváncsin, érdeklődve figyel Magyarország felé is. Az internet korában nem nehéz gyűjteni a híreket, s kapcsolatot tartani földrészek között. Mégsem könnyű naprakésznek lenni, s nem is biztos, hogy a naprakészséget hiányolja az, aki ezer kilométerekről hallgat bele az óhazában zajló vitákba. Magyarországi napilapot olvasni USA-ból, Ausztráliából? Kerülgetni a – sok esetben itthonról sem követhető – eseményeket, híreket? Hisszük azt, hogy nem ez a fontos, nem ezt keresi, aki friss magyar szót keres.
A Magyar Kultúra Nagykövete című weboldal a magyar kultúra friss élményeit, értékeit igyekszik elérhetővé tenni hónapról hónapra mindazok számára, akik az ország határain kívülről érdeklődnek a magyar nyelvű tartalmak iránt. Nem híreket állítunk össze, s nem is programajánlót közlünk, hanem kulturális életünk szép teljesítményeiről igyekszünk egy csokrot összeállítani olvasóinknak. Segítünk a felkutatásban, a válogatásban: ne a morzsákból kelljen összeállítani a teljes képet, ne napi hírek alapján kelljen lemérni egy nemzet kultúrájának szépségeit.
Hisszük, hogy a kultúra közvetítése nem azt jelenti, hogy az egyik fél közöl valamit, a másik pedig azt szó nélkül elolvassa. Szeretnénk, ha kontinenseken, időzónákon áthajolva párbeszédre invitálhatnánk mindenkit, akinek gondolata, szava van a magyar kultúráról. Milyennek látszunk Ausztráliából, vagy Dél-Amerikából? Mit jelent magyarul beszélni egy Tokióban élőnek?
Magyarország egy városa – Pécs – 2010-ben az Európai Unió kulturális fővárosának mondhatja magát. E rang egyben felelősség is: vajon mit mutat e város, ez ország Európának, mit mutat a világnak? Vajon mit nyújt a magyar kultúra az egyetemes értékek szempontjából? Lépj be oldalunkra, s mondd el a véleményedet, Te mit gondolsz erről? Mi magyarok túl kevesen vagyunk ahhoz, hogy bárkit is elveszni hagyjunk, aki a mi ritka nyelvünkön szólal meg. Szeretnénk, ha e misszióhoz minél többen csatlakoznának a világ különböző pontjain élők, ha feliratkoznának, regisztrálnának oldalunkon, hogy szólhassunk egymáshoz. Ehhez kérjük a Te hathatós segítségedet is. Egy ajánlással, egy jó szóval mutasd be missziónkat azoknak a magyaroknak, akiknek fontos ez a gyönyörű anyanyelv, s kultúrája. Segíts abban, hogy a világ különböző pontjain élő magyarok közül minél többen találják meg ezt a webcímet, s iratkozzanak fel rendszeresen érkező hírleveleinkre. Arra kérünk, regisztrálj az itt látható űrlapon, s tegyünk meg együtt minél többet a magyar kultúra gazdagodásáért!
Szerelmes versek a szabadsághoz
Csengey Dénes Kárpát-medencei
Vers- és Prózamondó Verseny, 2010
Csengey Dénes nevét viseli ez a rendezvény, melyet a vers ünnepének szántak szervezői – nem véletlen, hogy nagykanizsai döntőjét minden év tavaszán, nem messze a költészet napjától, József Attila születésnapjától rendezik meg. A verseny emléket állít egy olyan, kortársnak tekinthető prózaírónak, aki sajnálatosan fiatalon távozott közülünk. Arra az íróra és gondolkodóra emlékezik ez a megmérettetés, akit – írásai is tanúsítják – egyaránt foglalkoztattak a hazai és a határainkon túl élő magyarság, valamint az országhatáron belül élő nemzetiségek problémái.
A versenyek története még 1992-ben kezdődött. Szervezéséhez jó alapot jelentett, hogy a zalai városban már évtizedek óta kitűnő versmondóélet folyt az akkori Tungsram versmondókör keretén belül Schmidt István, ma már Radnóti-díjas rendező vezetésével. Ahogy mondja: a kezdeti éveknek az adott igazán különleges színt, hogy be tudták mutatni a korábban elszigetelten működő határon túli magyar versmondó műhelyek sokszínűségét. „Vannak olyan versek, melyekre mi oda sem figyelünk, ám egy határon túli magyar szájából szólva azonban mélyen meghatóan szólnak a nemzettudatról. Érdemes rájuk odafigyelni” – mondja.
A programra minden alkalommal, már a kezdetektől 3-400 versmondó jelentkezett a Kárpát-medencéből. Erdélyben, a Felvidéken, a Vajdaságban régóta működnek azok a műhelyek, melyek az ide érkező versmondókat nevelik. Nevelőtanáraik a magyar versmondás kincsét adják. Jó ez a talaj, lehet rá építkezni – vallják a szervezők.
10-15 éve még érték támadások a rendezőket, hogy hogyan is képzelik, hogy kisvárosiként egy ilyen nagyságrendű program szervezését merik elvállalni. Kifogásolták többen azt is, hogy miért is nem egy „régi, történelmi” nevet választottak, hátha az nagyobb rangot adna a megmérettetésnek. Az évek, az eredmények aztán bizonyították, hogy a kezdeményezők jól választottak: a Csengey-versenyt ma ismerik és elismerik a szakmában is, s megszerette a nagyközönség is.
S hogy kik jönnek ide verset mondani? Egyik éven a legidősebb versenyző 72, a legfiatalabb 15 esztendős volt. Sokszínű a versválasztás is: Karinthy-től Reményik Sándoron és Buda Ferencen át Vörösmarty Mihályig szólnak a költemények. Régen még volt némi különbség a versmondó lakóhelye szerint: a határon túliak inkább határon túli szerzőket választottak, az anyaországiak inkább ittenieket, de ez a különbség szép lassan feloldódott. sőt, megfordult: Erdélyben mondanak Karinthyt, Budapesten Reményik Sándort és Dsida Jenőt.
Amit a magyar kultúra tett hozzá Európához
2009.12.16.
Jelentős művészettörténti-történelmi összefoglalóval örvendeztette meg közönségét a Balassi Kiadó, amikor az ősszel megjelentette az Európa színpadán című munkát. A szöveges-képes áttekintés Marosi Ernő művészettörténész szerkesztésében jelent meg, s egy jótékony felajánlásnak köszönhetően kerül most az olvasók kezébe.
A cikk folytatása a Magyar Hírlap 2009. december 16-i számának 15. oldalán található.
Magyar Kultúra Alapítvány Székháza (Kulturinnov)
Az épület eredeti formájában a XIX. század végi millenniumi hangulatban született tornyokkal, neogótikus cirádákkal díszített palota volt, amit 1904-ben a Pénzügyminisztérium elhelyezésére építettek. A háborúban súlyosan megsérült épületet szerencsére a vár középkori hangulatához igazítva állították helyre.
Az épületben a 60-as, 70-es években a Műszaki Egyetem kollégiuma kapott helyet, és itt működött a Várklub, az egyik legnevesebb diák klub, a magyar beatzene egyik bölcsője. Olyan együttesek játszottak itt, mint az Illés, az Omega, a Nautiliusz. Ez a kollégium volt az '56-os forradalom egyik központja.
Ma - meglehetősen hányatott sors után - a Magyar Kulturális Alapítvány székháza, kiállítási és rendezvény termekkel, valamint a Kulturinnov Szállodával. A kiállítási termekben neves hazai és határon túli művészek alkotásait bemutató képzőművészeti tárlatok kapnak helyet.
Állandó kiállításként ásványokat, hegyi kristályokat, drágaköveket, és ezekből készült ékszereket láthatunk.
forrás:amagyarkulturanagykovete.com
|
|
| | |
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
