Az ország második legnagyobb folyója, a Tisza lomha, kis esésű, szélsőséges vízjárású folyó. Magyarországi szakasza 596 km. A Tiszát széles árterén holtágak, morotvák kísérik, amelyeket többnyire a múlt századi szabályozás során vágtak le a folyóról. (A folyószabályozás eredményeként a Tisza eredeti hosszának majdnem 40%-ával lett rövidebb.) A Tisza gazdasági hasznosítását szélsőséges vízjárása erősen hátráltatja. A Tiszáról leágazó csatornák (Nyugati- és Keleti-főcsatorna) jelentős szerepet játszanak az öntözésben.

Mindkét nagy, hajózható folyónk egymással párhuzamosan, észak-déli irányban szeli át az országot. A jelentősebb kereskedelmi forgalmat a nyugat-keleti irányú vízi összeköttetés hiánya erősen hátráltatja.

A magyarországi folyókon évente két jelentősebb árhullám vonul le. A kora tavaszi (márciusi) árvizet az alpi-kárpáti, valamint a hazai hóolvadás okozza. A kora nyári árvíz (zöldár) a nyár eleji csapadékmaximummal van kapcsolatban. 

Tavaink sekély vizűek, emiatt nyáron gyorsan felmelegszenek, télen viszont hamar befagynak. Ezt kihasználva idegenforgalmuk – elsősorban a nyári szezonban – már megelőzte a hagyományos hasznosítást (halászat, nádvágás). A Balaton és a Velencei-tó környékén a túlzsúfoltság már környezeti problémát jelent.

Az 598 km 2 területű Balaton Európa legnagyobb melegvizű tava, illetve Közép- és Nyugat-Európa legnagyobb tava. Hossza 78 km, legnagyobb szélessége 15 km, a legkisebb (a Tihanyi-félszigetnél) 1,5 km. A Tihanyi-félsziget előterében található a tó legmélyebb pontja, a 11,5 m-es ún. tihanyi kút. Átlagos mélysége 3 m. A Bakony déli lábánál fekvő tó változatos domborzatú partvidéke, a nyári szezonban igen kedvező éghajlata a Balatont hazánk egyik legfontosabb idegenforgalmi területévé avatja. 

A rendkívül sekély (átlagos mélység 1 m, max. mélység 4 m) Fertő-tó 1/4-e tartozik Magyarországhoz. A tófelszín felét nád borítja. A tó környékén közös, osztrák-magyar kezelésű nemzeti parkot alakítottak ki. 

Magyarország felszín alatti vizekben rendkívül gazdag, sőt gyógyvizekben Európa egyik leggazdagabb országa. E vizek értékes ásványi anyagokat tartalmaznak (szénsavas, vasas, timsós, jódos, kénes vizek), így gyógyászati célra rendkívül alkalmasak. 
Természetes növénytakaró és talajviszonyok 

Az emberi beavatkozások következtében ma Magyarország területének legföljebb 9-10%-án találunk természetes növényzetet. A növényvilág az ország kis területe, tagolatlan domborzata ellenére fajokban igen gazdag (kb. 2200 növényfaj). Az eltérő éghajlati hatások alatt álló Magyarország atlanti, szárazföldi és mediterrán növényfajok találkozóhelye.

Az ország növényzeti képét nem egyes növényfajok, hanem azok területileg jellegzetes csoportosulásai, az ún. növénytársulások határozzák meg. Az alföldeket az erdős sztyep, a dombságokat és középhegységeket a lombhullató erdők társulásai uralják. Ezeken belül a terület fekvésétől, éghajlati, vízellátottsági, talaj- és kőzetviszonyaitól függően számos változat alakult ki.

A dombságok és középhegységek lomboserdő-társulásait alacsonyabb, melegebb és szárazabb területeken tölgyesek, magasabb, hűvösebb és nedvesebb részeken bükkösök alkotják. Őshonos fenyvesek a Bakonyban, valamint az Alpok előőrseinek számító Soproni- és Kőszegi-hegységben fordulnak elő (erdei-, luc- és vörösfenyő). Magyarország mintegy 17-18%-át borítják – többnyire mesterségesen telepített – erdők. 

Magyarország növény- és állatvilága: 1 szúrós csodabogyó, 2 nyugati egyhajúvirág, 3 pofók

árvacsalán, 4 homoki kikerics, 5 vitézkosbor, 6 sárgaliliom, 7 nyári tőzike, 8 magas gubóvirág,

9 európai zergeboglár, 10 törpe nőszirom, 11 gyapjúsás, 12 magyar kökörcsin, 13 magyar sóvirág,

14 árvalányhajas zárt homoki gyep, 15 mocsári nőszirom, 16 piros kígyószisz, 17 cserszömörce,

18 henye boroszlán, 19 fehér gólya, 20 túzok, 21 homoki gyík, 22 vidra, 23 ürge, 24 vadmacska,

25 vaddisznó, 26 gímszarvas

Forrás: Magyar Nagylexikon. 12. kötet. Magyar Nagylexikon Kiadó, 2001. 446-447. o. 

Magyarország legnagyobb természeti kincse változatos, többnyire jól termő, a fejlett mezőgazdaság ígéretét hordozó talaja. Az alföldeken a mezőségi talajok, a domb- és hegyvidékeken pedig a különféle erdőtalajok uralkodnak. Magyarországon a mezőgazdaságilag művelt földek 45%-a lejtős területen található. E területek talaját a talajpusztulás, a talajerózió egyre jobban veszélyezteti. A Dunántúli-dombság, illetve a középhegységek előterének néhány területén az eredeti talajszelvények már több mint 70%-a a talajerózió martaléka lett. 
Közigazgatás 

Magyarország közigazgatásilag 19 megyére és Budapest fővárosra tagolódik. 
Népesség 

Magyarország lakóinak száma 2005 júliusában 10 millió 84 ezer fő volt. Az ország népsűrűsége 108 fő/km 2, ami Európában közepes értékű. Legmagasabb a népsűrűség a budapesti agglomerációban, a nagyvárosokban és környékükön, alacsony a mezőgazdaságra kevésbé alkalmas területeken, a hegyvidékeken és a Dunántúl aprófalvas körzeteiben. 

A finn-ugor nyelvcsaládba tartozó magyarság nyelvrokonaitól (finnek, észtek és Oroszországban élő nyelvrokonaink) távol, szláv, román és német nyelvű nemzetek között él. Az ország lakossága csaknem teljes egészében magyar anyanyelvű. A magukat nemzeti kisebbségnek vallók aránya néhány százalék. Az utóbbi fél évszázadban a kisebbségek számában változások következtek be. Ennek oka részben a második világháborút követően a németek tömeges kitelepítése az országból, a magyar-szlovák népességcsere és a nemzetiségek egy részének a magyarságba történt beolvadása volt.

A nemzeti kisebbségek közül a magyarországi németek száma a legnagyobb (ún. svábok, őseik a török hódoltság után telepedtek le az országban), akik elsősorban Baranya, Tolna, Komárom-Esztergom megyékben és Budapest környékén élnek. A különböző szláv nyelvű nemzetiségek közül a szlovákok lakóhelye döntően Békés, Komárom-Esztergom megyékben és Budapest környékén van. A horvátok Bács-Kiskun, Zala, Vas és Győr-Moson-Sopron megyékben élnek, a szerbek pedig Bács-Kiskun és Csongrád megyékben, valamint Budapest környékén. A szlovének Vas megye határmelléki településeire tömörülnek. A románok a magyar-román határszéli településeken, elsősorban Békés és Hajdú-Bihar megyékben élnek. A nemzeti kisebbségek közé tartoznak a Magyarországon élő görögök, bolgárok, ruszinok és ukránok is. A Magyarországon élő roma lakosság etnikai kisebbséget alkot – számuk meghaladja a négyszázezret -, csaknem minden településen megtalálhatók, de legnagyobb számban Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok megyékben és Budapesten élnek.

Hazánk alkotmánya és egy külön törvény a kisebbségeknek teljes egyenjogúságot biztosít, lehetővé teszi számukra anyanyelvük használatát, az anyanyelvű oktatást és művelődést. Joguk van politikai, kulturális és gazdasági szervezetek és kisebbségi önkormányzatok létrehozására. 

A magyarok száma a világon becslések szerint kb. 15 millió. Hazánk területén kívül mintegy 3 millió magyar a Kárpát-medencében, a szomszédos országokban él.
--------------------------
A fejezet szövegének forrásai: Bora Gyula – Nemerkényi Antal: Magyarország földrajza. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994. 9-77. o. Bernek Ágnes – Bora Gyula – Nemerkényi Antal – Sárfalvi Béla: Társadalomföldrajz. Tankönyvkiadó, 2002. 110-116. o.